1972. május 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
248
¥ m ményt tud adni ezekről a kérdésekről* Nem javasolom, amit Mulató elvtárs javasolt, nem is értek vele egyet, hogy helyszini bírságolással felruházni az intézetet* Az erre irányuló kezdeményezés a VB* ülésén egykét évvel ezelőtt megtörtént, de nem lett belőle semmi. Szerintem nem is volna összhangban azokkal a tendenciákkal, amelyeknek alapján az államigazgatási szervek profilja most tisztul. Pillanatnyilag egyértelmű a tanácstörvény alapján, hogy intézmények nem kaphatnak hatósági jogkört. A hatósági jogkör gyakorlása államigazgatási feladat I. és II. fokon. A Vegyészeti Intézet egy intézmény, vegyi utón feltárja és elemzi, hogy milyen a forgalombahozott élelmiszerek minősége, alkalmasak-e fogyasztásra, vagy nem, milyen minőségi hibákat tapasztalnak és annak alapján kell a közvetlen felelőst kutatni szabálysértési vonalon, amely mégiscsak korlátok között mozog, de sokkal hatékonyabb az, hogy az ilyen vállalatokra felügyelő szervek, akár minisztériumi, akár tanácsi szervek vállalat-felügyeletüknek fontos kritériumává tegyék, hogy a gyártó vállalatok ebben a tkintetben hogyan járnak el. Nekünk is az atapasztala- tunk, amelyet Csikeszné elv társnő is jelzett, hogy amikor a szabálysértési eljárás során a felelősség kérdését felvetjük, akkor a szabálysértők a legtöbb esetben igazolni tudják, hogy az a technológia amellyel dolgoznak, a gyártás körülményei, a műszaki szinvonal egyáltalán, nem biztosítják a termék megkit vánt minőségét. Amikor a felelősség igy áll elő, rögtön nem lehet drasztikusan, a maximumo^t kiszabni birságként, mert nem állna arányban az elkövető egyéni felelősségével. Szerintem tehát a gyártás korszerűségéről, minőségéről van szó. A sütőiparban pl. végig igazolták a szabálysértési eljárásban azok , j fi j | | I tá ■ " '"" ——^ II ti - 25 - í
