1972. április 26. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

192

I- 69 marad el. Ha 44 ooo lakást veszek alapul, ami célcsoportban valósul meg, akkor 15-16 ooo nf marad el. Ha hozzáteszem, hogy a III. Ötéves tervben lényegében 13 ooo nf alap terület maradt el, akkor kb. lehet látni, hogy milyen nagyságrendű problémával állunk szemben a megoldást illetően. Teljesmértékben egyetértve azzal, amit Hantos elvtárs elmondott, úgy gondolom, hogy a V13-nek olyan állásfoglalást kellene tenni, ami valóban a tanulságokat levonja éo a helyzetnek megfelelően állapitja meg a tennivalókat.

Úgy érzem, az anyag feltárja a helyzetet, de messzemenően nagyon sovány az az intézkedés, amit előirányoz.

Egyszerűen az ipari háttér megteremtésére tesz javaslatot, amely az V. ötéves terv időszakának problematikája, de nem a IV. éo a III. ötéveo terv lemaradásának megoldására irányul. Véleményem szerint nagyon sokszor elhangzott itt, amit következetesen képtelenek vagyunk feldolgozni és feltárni lényegében, mert itt kormányintézkedés nélkül nem tudunk előre menni. Itt a kapcsolódó létesítmények költségnorraativáiról van szó. Össze kell adni, amit leirnak az elvtár3ak, hogy mennyit emelkedett az egy ovodai-böl- csödei-iskolai férőhely költsége, ugyanezt el lehet mondái a kereskedelemre. Ahogy Sallai elvtárs mondotta, ma már 14 ooo Ft- ba kerül 1 nf éo 6-7 ooo forint áll rendelkezésre. Ez önmagában mutatja, hogy tulajdonképpen nem is az épitőipari kapacitás az ; alapvető .„problémánk, hanem egyszerűen nincs fedezetünk rá. Ha a

helyzetet nem fogjuk feltárni, akkor továbbra is azt állandósítjuk, ami a III. ötéves tervben volt, a IV. ötéves tervben van, de az V. ötéves tervre is előre vetíti árnyékát, lakóhelyeket, házhelyeket építünk és az emberek nem képesek normális körülmények között élni. Nem akarok a kulturális és oktatási ágazattal seomben

a tíhm- ##■-*> - ui—

I 1 ff j j