1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

297

í

menyem szerint a kereskedelem munkaerőellátottságának helyzetét a jelentés a helyzetnek megfelelően tárta fel. Egyetértek azokkal az észrevételekkel, hogy lehetett volna bizonyos szempontból még

I

differenciáltabban bemutatni, elsősorban .tényleg szakmánként. Bár

a jelentés teljesen egyértelmű, hogy a legnagypbb nehézség itt az

élelmiszerkereskedelemben van, és a vendéglátóiparnak lényegében

azon a területén, ahol az elaprózott, lciskonyhás vendéglátó egysegek működnek. A jelentésből ez teljesen világosan kiderül. A tenni- ©

valókat illetően azt hiszem, hogy nagyon szembe kell nézni a helym.

zettel és maga a jelentés is ezt teszi. Itt arra számítani, hogy fi komolyabb munkaerőtartalékot fel lehet tárni, nem lehet és hogy

.

esetleg vannak a fővárosban olyan lehetőségek, amelyeket a kereskedelembe be lehet vonni. Bizonyos, igen kismértékű tartalék esetleg adódhat, de az rendkivül kicsi, mert a fővárosban a munkaképeskoru nők foglalkoztatottsága is majdnem teljes, kb. 9o százalékos. Tehát ezen a téren nincs nagy tartalékunk. Csak egy ut van a kereskedelem munkaerőellátottsága terén: as intenzivebb fejlesztés, amit a jelentés is tartalmaz. Ezzel összefüggésben, ha megnézzük, hogy a korszerű kiszolgálási formáknál minden tartalékot kimeritéttünk-e, ast kell mondani, hogy az élelmiszerkereskedelemben tulajdonképpen kimeri tettünk, mert ahol be lehetett vezetni, ott bevezettük az önkiszolgáló formát. Olyan tartalék van, arait a IV. ötéves tervben cé©

lul is tűztünk, hogy nagy alapterületű hálózatiéjlesztési politikát kell követni, ami azt jelenti, hogy nagy alapterületű üzleteket kell létesíteni, ahol viszonylag könnyebben lehet biztositani a munkaerőellátottságot is. A korszerű kiszolgáló formájú, jól felszerelt egységekkel nyilvánvaló, bizonyos értelemben műnkaerőmegtakaritást is lehet elérni. Ez az egyik tartalék.

I ■

I

i - 22 -