1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

297

í menyem szerint a kereskedelem munkaerőellátottságának helyzetét a jelentés a helyzetnek megfelelően tárta fel. Egyetértek azokkal az észrevételekkel, hogy lehetett volna bizonyos szempontból még I differenciáltabban bemutatni, elsősorban .tényleg szakmánként. Bár a jelentés teljesen egyértelmű, hogy a legnagypbb nehézség itt az élelmiszerkereskedelemben van, és a vendéglátóiparnak lényegében azon a területén, ahol az elaprózott, lciskonyhás vendéglátó egyse­gek működnek. A jelentésből ez teljesen világosan kiderül. A tenni- © valókat illetően azt hiszem, hogy nagyon szembe kell nézni a hely­m. zettel és maga a jelentés is ezt teszi. Itt arra számítani, hogy fi komolyabb munkaerőtartalékot fel lehet tárni, nem lehet és hogy . esetleg vannak a fővárosban olyan lehetőségek, amelyeket a keres­kedelembe be lehet vonni. Bizonyos, igen kismértékű tartalék esetleg adódhat, de az rendkivül kicsi, mert a fővárosban a munkaképeskoru nők foglalkoztatottsága is majdnem teljes, kb. 9o százalékos. Tehát ezen a téren nincs nagy tartalékunk. Csak egy ut van a kereskedelem munkaerőellátottsága terén: as intenzivebb fejlesztés, amit a jelen­tés is tartalmaz. Ezzel összefüggésben, ha megnézzük, hogy a kor­szerű kiszolgálási formáknál minden tartalékot kimeritéttünk-e, ast kell mondani, hogy az élelmiszerkereskedelemben tulajdonképpen ki­meri tettünk, mert ahol be lehetett vezetni, ott bevezettük az önki­szolgáló formát. Olyan tartalék van, arait a IV. ötéves tervben cé­© lul is tűztünk, hogy nagy alapterületű hálózatiéjlesztési politikát kell követni, ami azt jelenti, hogy nagy alapterületű üzleteket kell létesíteni, ahol viszonylag könnyebben lehet biztositani a munkaerő­ellátottságot is. A korszerű kiszolgáló formájú, jól felszerelt egy­ségekkel nyilvánvaló, bizonyos értelemben műnkaerőmegtakaritást is lehet elérni. Ez az egyik tartalék. I ■ I i - 22 -

Next

/
Thumbnails
Contents