1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

294

I

I i-CT'"/ ; *

i- 19 m

A szegény embert az ág is húzza. Azok a vállalatok, amelyek ©

munkaerőszükségletüket nem tudják kielégíteni, még a szabá!

lyozó rendszer hatására is fokozottan nehéz helyzetbe kerülnek.

Ha egy KÖZÉRT Vállalat nem tudja pótolni a gyermekgondozási

segélyt igénybevevő, általában alacsony keresetű dolgozókat,

fia ' • |] g' '

akkor az egész szabályozó rendszernek az a mechanizmasa, hogy egy elég nagy bérszinvonal-növekedés következik be anélkül, hogy a dolgozók számára bármiféle béremelést hajtottak volna végre.

A probléma tehát - egyetértek Multató elvtár3sal - rendkívül összetett, és rendkivül differenciált. Én azonban a differenciáltságnak inkább a szakmák közötti problémáját emelném ki.

Mi a megoldás iránya? Vonzóbbá kellene tenni a kereskedelemben és a vendéglátásban vég/tett munkát, ami persze nem könnyű. A kereskedelembervfeoklc nő dolgozik, ami természetes is. Egyes szakmákban, a vendéglátásban, a kereskedelemben 8o-85 % körül van a nők aránya. Ugyanakkor az ehhez szUkséges feltételek nem tartanak lépést. Egy példát® Joggal mond- a kereskedelemnek, a kereskedelmi vállalatoknak, hogy nyitvatartási idejükeg úgy igazitsák a késő esti órákig, hogy a fogyasztók rendelkezésére álljanak. De a gyermekintézmények, a tanácsok kezelésében lévő bölcsödék-óvodák 5 órakor zárnak.

Hitehetetlen nehézséget, problémát okoz, pedig az ilyen apróságokkal is enyhíteni tudnánk egyrészt a munkaerőgondokon, másrészt az ellátás problémáin.

Ugyancsak a kereskedelmi munka vonzóbbá tételét szolgálná a munkaidőnek a kereskedelemben való csökkentése. A munkaidő itt ma is 48 óra, eléggé rendszeres túlórákkal.

I úCT . ;

f fa ■ ■■ i¥$Ű000

* ■ ***»*• -riwa—