1972. március 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
295
i- 20 Úgy tehetjük fel tehát a kérdést, hogy ha a munkaidőt egy ilyen kritikus helyzetben csökkentenénk, akkor a probléma méginkább súlyosbodnék? Tapasztalatunk szerint nem. A kereskedelem vonzóbbá tételezés az, hogy a munkafeltételek javulnak, olyan rétegeket hozhat a kereskedelembe^, / illetőleg olyan rétegének az elmenetelét akadályozhatják meg, amelyek pótolják azt a kiesést, amelyet a munkaidőcsökkentés jelent. A munkaidőcsökkentést, magát a koncepciót egyébként a Belkereskedelmi Minisztérium a Szakszervezettel egyetértésben kialakította. Két alapvető elv érvényesül. Az egyik az, hogy az ellátás szinvo/nala a munkaidő csökkentése által nem romolhat., a másik pedig, hogy , úgy ski kell ezt az intézkedést végrehajtani, hogy a kereskedelmi dolgozók iv érezzék ennek a rendkivül jelentős szociális intézkedésnek a súlyát. A megoldás másik útja, amelyet szeretnék megemlíteni,az, hogy minden rendelkezésre álló forrást fel kell használni a munkaidő-problémák egyhitésére. Itt is két dolgot említenék. Az egyik az, hogy Budapesten a foglalkoztatottság a férfiak esetében teljesnek mondható. A nők között van még olyan tartalék, amely bevonható a munkába. Van ennek egy olyan módszere, hogy: részmunkaidős, 4-6 órás foglalkoztatás. Ezt a lehetőséget szerintem még nem használtuk ki. A másik: A kereskedelemben - utal is rá az anyag - eléggé idős fe dolgozók vannak. Az ő foglalkoztatásuk és a nyugdíjban lévők foglalkoztatása a kereskedelem számára nagyon fontos forrást jelent. A nyugdíjtörvénynek a közelmúltban bekövetkezett módoI sitása ebben a vonatkozásban nem segit a kereskedelemnek, mert az, hogy nem Ft-ban, hanem időben határozzák meg a foglalkozta- | tás fel3Ő határát, csökkenti a foglalkoztatás lehetőségét. I __________ ff | t . fa ■ ra »su93— t sr— .-......................................-
