1972. január 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
21
.»„ .1.111 I — ————————^™ ■ 2. A létszámszükséglet minimáiizálása, azaz olyan kombi- náció, amely a fajlagos élőmunka szükségletet vizsgálja és amely az adott budapesti ipari távlati termelési célkitűzéseket minimális létszám felhaszná\ lássál oldja meg. 3. A beruházási szükséglet minimalizálása - e variáns logikája lényegében az előbbivel azonos - a beruházási igényeket véve figyelembe. A programozás eredményei a következők: ) A termelési érték tekintetében - az adott erőforrások kereteiben - nem lehet nagyobb növekvési ütemet elérni, mint a 17-ik oldalon feltüntetett táblázat 3. sz. "Dinamikus, ipar" va- viszonylag jelentősebb megtakarítás érhető el beruházások te- a programozás számításai szerint nagyobb lehetőség mutatkozik a fővárosi ipari létszám csökkentésre. A létszámot rainimálizáló kombináció szerint a budapesti ipari létszámnak elvileg 20, esetleg nagyobb százaléka is felszabadítható, ehhez azonban a budapesti ipar legkevésbé hatékony alágazatai erőteljes korlátozására és a beruházási eszközök nagyobb fokú fővárosi koncentrálására lenne szükség. Nem látszik valószínűnek e variáns, teljes érvényesülése, de értékes támpontokat nyújthat a szelektív fejlesztés későbbi pontosabb meghatározásához. A szelektív fővárosi iparfejlesztés előzőekben - röviden - ábrázolt vizsgálataiból néhány következtetést már le lehet vonni. Mindenekelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy az iparági, sőt az alágazati szelekció - szelektív fejlesztés a vizsgálatnak csak kiinduló pontja lehet, a vizsgálatnak gyakran nagyvállalati szintig is le kell nyúlnia, mert csak igy pontosíthatók és igazolhatók az ágazati szintű j i ' ~- 19 I
