1971. március 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
178
\ I J j-25/a. sokszor tényleg mostoha körülmények között dolgozzák fel a mező- gazdasági üzemek a húst, ami a következőkben még csak fokozódik, mert lényegében sikerrel járt a sertéstenyésztési program és az ipar egyre kevésbbé birja a feldolgozást, igy azúkségszerüen növekedni kell a primitiv feldolgozásnak, tehát valószinüleg az elkobzás mértékének is. De - mondom - , ami a leglényegesebb: az ember egészségében való károsodás nagymértékben csökken. Hogy pl. valamennyivel több só van egy termékben, az minőségileg kifogásol-/ ható ugyan, de nem olyan jellegű, amely a minőség megítélésénél alapvető és az emberi egészség szempontjából hátrányos volna, vagy elszomorító képet kellene, hogy mutasson. t Vajda Ödön: Ha szabad, csupán néhány szót. Nagyon köszönöm a Végrehajtóhizottságnak, hogy ilyen részletesen foglalkozott a kérdéssel, mert talán nem egészen ide való kifejezés, de ez a munka intézetünk dolgozóinakhemosak munka, hanem egy kiosit hobbyqja, szenvedélye is. Egy kicsit valóban javult a helyzet, de nem lényegesen. Kétségtelen azonban az, amit Csikeszné elvtársnő mondott, hogy vannak területek, amelyeken határozottan lehet érezni, tapasztalni a fejlődést, tehát azt, hogy javaslatainkat komolyan veszik, megvalósítják. Egy példát! A tejipari Tröszt vezérigazgatója nyomatékosan megkért engem, hogy minden olyan esetben, amikor olyan hibát találunk, amelyért sza! bálysértési eljárás nem jogos ugyan, a minőséget azonban rontja, «• külön levélben közöljem vele, ő intézkedik és válaszol. Nem vitás, hogy a tejipari termékek csomagolásában, minőségében, választékának bővítésében határozott fejlődést lehet tapasztalni. I /• i 9 _0 ■
