1970. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
55
• *>»*** ~-mm . '■ •’'A'ó+Sfj , ■• •••...;•• , .,*>4*/ • < ó* ' 1 f 7'-; : ■ ' ' •. ;,yá'’V/T-a' v’ 1 ^ a 1 * H i I- 10 - * csak 6.000. Azt gondolom, semmi közöm hozzá, mert hiszen nem az én feladatom az, hogy Gorka Liviának jövedelmet biztosítsak. Az én feladatom az, hogy azt vegyem meg a pénzemért, ami nekem éppen tetszik. Egészen furcsának tartom, hogy van pénzünk, akarunk érte valamit venni, ami a szakemberek véleménye szerint is elhdható és megI vehető, de közben jön egy olyan szempont, hogy vannak művészek akiki I I I nek a jövedelme nem érte el azt a kivánt színvonalat, és tessék- erre való tekintettel - , ezt és ezt megvenni! így nem válhat a főváros mecénássá a képzőművészeti alkotások esetében, mert mindig az vetődik fel, hogy a fővárosnak van egy pénzügyi alapja, de ezt nem annak adja, akinek a saját Ízlése és belátása szerint célszerű lenne adni, hanem X-nek, hogy jól megéljen. Az én megítélésem szerint ez az életben sehol nem érvényesülhet. Mert ha ez érvényesülne, akkor bizony itt egy nagyon hamis értékrend alakulna ki, ami végülis oda vezetne, hogy a színvonalasabb művészek nem igyekeznének " hajtani” , mondván, hogy minek, hiszen alacsonyabb művészeti teljesítmény esetén is megkapják ugyanazt. Tehát - azt hiszem, érthető - kiesne innét az a, a művészetekben különösen kívánatos, ösztönző erő. Tehát ezzel a szemlélettel nem értek egjet, úgy hogy sokí kai nagyobb jogot biztosítsanak a beruházónak arra, hogy a kiállitásra alkalmas müvek közül kiválaszthassa azt, amit szabad lelkiis. merete szerint meg akar venni és kiállítására alkalmasnak tart. Tehát ő maga legyen vásárláskor a maga ura és ne oktrojáljanak rá ÉT Lt- -- -i
