1970. november 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

54

• . ««»#»* *e»w&

I

amint ezt a műemlékielügyelőségek javasolják. Ezt nem tudjuk eldönteni, pléna utasításba kiadni, pedig ez mindenképpen nagyon

célszerű és kívánatos lenne.

Amivel még nem értek eg^et, a megvásárolandó, vagy elhelyezendő alkotások szerzőit, illetőleg ezek személyét illeti.

T.i. van olyan szemlélet, ez a Metró-állomások képzőművészeti diszitő-elemeinél is felvetődött, hogy a tulajdonos, tehát maga a Metró, amelynek a pénz rendelkezésére áll, úgy nyilatkozik, hogy tetszett neki X alkotó három müve, és hajlandó lett volna azt három helyen kirakni. De a válasz az volt, hogy ez már egy munkával jól ellátott ember. Viszont Y, akinek szintén szép alkotása van, nem tudta a müvét elhelyezni, annak is kell munkát juttatni, tehát vegyük meg Y-ét. Úgy döntöttünk, hogy inkább nem rakunk ki képzőművészeti alkotást.

Az anyagban, az 5* oldalon a 3/ pontban szerepel a következő: " A munkaelosztés problémája éppen az, hogy nem minden esetben a feladatnak előreláthatólag legjobban megfelelő művész kap megbízást, lévén olyan törekvés, hogy az ellátottság valamiféle átlagot mindenkinél elérjen, másrészt szociális problémák is közrejátszanak".

Elvtársak! Én azt hiszem, hogy ez is egy teljesen helytelen szemléletből adódik. Megpróbálom megmagyarázni: Ha én magánemberként bemegyek az iparművészeti boltba és ott megakarom ; venni mondjuk Kovács Margit kerámiáját, és közben megkérdezik

tőlem, hogy az a másik váza, amelyet történetesen Gorka Livia I I

tervezett, tetszik-e nekem, és ha én igennel felelek, akkor azt

1 1

a választ kapom, hogy vegyem meg azt, mert Kovács Margitnak tavaly 2o.ooo.-Ft. jövedelme volt havonta, Gorka Liviának viszont

Sfí

LJ- - J

. ri.\.