1970. március 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
102
I- 8 - j ti ■ tóm, hogy például jövőre az ÉVM 200-250 millió forintos lakóházielujitást fog elvállalni, ez teljesen irreális célkitűzés lenne, erre nincs az ÉVM-nek kapacitása. Ezért mindenféleképp azt tartanára helyesnek, ha a főváros elsősorban a saját erejére támaszkodva próbálná a lakóházielujitás- sal kapcsolatos gondokat megoldani, nem ilyen bizonytalan kapacitások alapján. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy az j£M EVM-mel szemben ilyen igényt be kell nyújtani és amit tud, annyit vállaljon. Javasolom tehát, hogy Dávid elvtársék számításait is korrigálni kellene valamelyest, egy nagyobb mértékű felfutást kellene előirányozni, az IKV-nál is hasonló vizsgalatokat kellene végezni. Vannak itt szamomra furcsának tűnő dolgok. Az egyik az, hogy nagyokn kevésnek tartom ebből a 970 millió forintos fejlesztésből a gép- és járműbeszerzésre forditott összeget, mert kiderül, hogy a 970 millió forintból összesen 345 millió forint megy gép- és járműbeszerzésre. Az egész beszerzés elég soványnak látszik, mert ez nem elegendő, persze telephely és szállás is feltétlenül kell. Úgy tűnik ezekből a számításokból, hogy Dávid elvtársék nem számolnak kellően olyan lehetőségekkel, mint a munkafegyelemből, a munkaszervezés javitasaból szármázó termelékenységnövekedés, kapacitás felfutás, a technológiai fegyelem megszilárdításából származó ggggst eredmények, ezeket a forrásokat is ± figyelembe kellene * venni. A másik dolog az árszínvonal emelkedés. Dávid elvtársék, 1 egyébként nagyon helyesen, azt irják ebben az anyagban, hogy nem árszínvonal emeléssel kívánják a nyereséget vagy a vállalati fejlesztési alapot növelni, de azért 1969-1970-ben pontosan ezt csinálják, mert 109 %-kal fut fel a termelés, a térj \ 1 i ■■*i*&0/// * *** > mm/p
