1970. január 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
187
i csak nem igy. Elnök : Valahogy a dolg végére kell jutni, mert most már harmadszor vágunk bele, hogy ebben tárgyaljunk. Én most tagadó oldaláról nézem a dolgot: A város anyagi érdeke az lenne, hogy azt mondja, hogy mindenki a díjnak a húszszorosát fizesse, és semmi közünk ahhoz, hogy van feaezete, vagy nincs. így lehetne telket védeni, igy lehetne valamiféle bevételre szert tenni, de ezzel nem lehet ösztönözni, hogy bizonyos területeken csak bizonyos ágazatok építkezzenek. Tehát a húszszoroshoz viszont kell bizonyos kedvezményeket adni. Ha kimondjuk, hogy van lehetőség kedvezmény adasára, akkor ez a munka hárul ránk, hogy mindenki kérni fogja a kedvezményt, és minden vacak építkezéssel külön-külön kell foglalkoznunk. Nem tartom jónak az egytöl-huszig való kategorizálást, mert akármilyen bizottságot hozunk létre, az nem fog objektíve dönteni, sem az osztályvezető, sem az elnökhelyettes. nem Először is, mert ezekben a kategóriákban sok érv lesz, főosztályvezetők ülnek össze, hanem előadóikat küldik el. Hogy ha azt mondjuk, hogy a bizottság egységesen dönthet, akkor soha nem dönt, mert a Városrendezesi Osztály képviselője mindig azt mondja, hogy húszszoros és a tizenkilencszeresbe nem fog belemenni. Ha viszont utasítjuk, okkor mar eleve egyszerűbb megszabni azt, hogy hol mii kell tenni. A Kereskedelmi Osztály azt mondja, hogy egyszeres, és ha azt mondjuk, hogy az lg zgatási Osztály döntsön, akkor ott vagy egy eiöI | A ' t j < ■ ........ 9 a#* - - -45/a-
