1969. június 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
182
Ezért az elmúlt években egy-egy év alatt átlagosan kb. 8.000 vidéki tanulót iskoláztak be a szakmunkástanuló intézetekbe, azonban ilyen esetekben számolni kell azzal isY^hogy egyrészük mint szakmunkás visszatér a lakóhelyére, illetve az ahhoz közelebb eső üzembe. A vizsgálatok alapján a dolgozók szakmai továbbképzés? érdekében tett vállalati intézkedésük vegyes képet mutatnak. Szakmunkásképzésről, illetve átképzésről - a szervezett formákén /MüM beiskolázás/ túlmenően - általában nem lehet beszélni. Tekintettel arra, hogy a segéd- és betanított munkások hiánya arányaiban c legmagasabb, az.átképzéshez a vállalatoknak különösebb érdeke nen is fűződik. Bizonyos elzárkózást jelent az ie, hogy véleményük szerint a szakma elsajátítása,esetén sincs biztosíték arra, hogy a vállalatnál maradnak. Általában tapasztalható tanfolyami képzés, illetve átképzés . az üzen jellegéből adódó egyes speciális munkakörök esetében. A tapasztalatok szerint ezt c dolgozók szívesen vállalják és lemorzsolódás alig jelentkezik.- Kismértékben, de közrejátszott a főváros munkaerőhelyzetének kialakulásában, hogy 1968-ban - a demográfiai cs^cs évében - a vártnál kevesebb számú uj dolgozó állt munkába. II. A munkaerőmozgás /forgalom/. 4 Az 1968, évben bekövetkezett kereslet - mint következményt - a munkaerőmozgás megélénkülését vonta maga után. Ez c mozgás nagyobb mérnökben ez állami iparban következett be. A fővárosban 1968-ban munkás- állományban a munkerőforgrlom az előző évi 37>2 %-ról 46,2 %-ra, a váltás százaléka pedig 36,1 %-rél 44,1 %-ra emelkedőit. A kilépések száma az állami ipar munkásállományában 1967-bon 142,860, 1968-ban 171.539 volt. A munkaerők cser löd ése komoly negatív hatással van 0 termelékenység alakulására, mivel a munkahely©t változtató dolgozó több napon kefe F/2753/1969. I tó L r J * mm#** ■ .m& A rá i
