1968. december 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
240
szüntetésének eljárását sem kellene központilag szabályozni, mert valljuk be egymás között azt, ami nekem legalább is konkrét tapasztalatom, hogy az elmúlt 6-7 év alatt látványos tevékenységgé nőtte ki magát és jelszóvá vált a fiókhálézat bővítése kost vas kost alapon. Egy-kót vállal tünk többek között azért veszteséges, mert indokolatlanul szélesítette fiókhálózatát. Ha a kereskedelemnek megvan az a Joga, hogy egy nem rentábilis egységét megszüntesse, akkor ugyanezt a jogot a szolgáltatás területén is meg kell hagyni, gyakorlatilag tehát annyi fiókot kell fenntartani, amennyi a lakosság Síükségletét ki tudja elégíteni rentábilis körülmények között. Eltulzom a dolgot, de a lényegre szeretnék rámutatni vele: nem lehet minden öt egyedi építésű lakáshoz egy íözért-üzletet ós egy Patyolat-felvevő helyet létesíteni. Csikesz Józsefnél Elvtáraak, a jelentés szerintem is reálisan tárja fel a helyzetet és ráirányítja a figyelmet arra, hogy az ipari szolgáltatások területén az 1968. évi eredmények alapján nem megnyugtató a helyzet, hozzátéve azt is, amit Kőmives elvikás mondott, hogy természetesen nem mechanikusan vizsgálva az ipari szolgáltatás minden ágazatát. Mi sem meolianikusan vizsgáljuk. Különbséget kell tenni az ipari szolgáltatások egyes ágazatai között, hogy milyen irányban fejlődnek, melyik dinamikusabban, melyik esetleg lassabban. Ezt helyesnek tartom, magunk i® igy szemléljük a helyzetet, de ezzel együtt közel sem megnyugtató a helyzet. A VB tagjai nyilván elolvasták a 2. óiddal kimutatását, hogy ha a III. ötéves terv első két évében igen komoly, dinamikus fejlődés volt az ipari szolgáltatások ütemében. 1966- nak, valamint 1967 háromnegyedének az összefüggésében a minisztériumi ipar 127,5, a tanácsi ipar llo,2, a szövetkezeti ipar lo6, összesen tehát lo9 százalékkal fejlődött, vagyis 9 százalékos fejlődés volt az/ az első két óvhen. Ehhez képest 1960-ban lol,l százalékos volt a fejlődés. Ha tehát a minisztériumi ipar nem fut fel 139-re, akkor lényegében semmiféle fejlődés sincsen, sőt, egyes terülertfckb<m visszaesés van, “ (t/ülciM. Félreértés ne essék, én som azt kifogásolom, hogy a méretes tevékenységben bizonyos visszaesés van, bár azt ia közelről L ~ l | i- 38 -
