1968. július 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

117

;| i- 7 mert a munkaidő-csökkentés 26 napot, egy teljes hónapot jelent, hogyan lehet tehát mégis ugyanannyit termelni, mint korábban.

Volt néhány olyan vállalat, amely meggondolatlanul tért át a csökkentésre, nem készült fel rá anyagilag és műszakilag. Ha tehát olyan kívánsággal találkozunk, hogy jó lenne, de a műszaki- szervezeti alátámasztás nincs meg, akkor nem szabad megengedni.

Végül csak néhány szót arról a szerintem helytelen törekvésről, amely néhány tanácsi vállalatnál is tapasztalható, liogy az egyik részben csökkentik, más munkakörökben pedig növelik a munkaidőt. Gondolok elsősorban az őrükre, a portásokra, akiknek a munkaideje eddig is több volt mint 2oo óra. Volt ahol 26o órára io felment. Most felemelik 3oo érára. A törvényes lehetőségek megvannak rá, tellát nem törvénysértésről, hanem az egész munlcaidő-cs öleként és i folyamat meg nem értéséről van szó. Még azt sem lehet mondani, hogy munkaerőhiány volna, mert ebben a munkakörben nyugdijasokkal és olyan munkaerőkkel lehetne pótolni a hiányt, akilcban a fővárosban is van tartalék.

Befejezésül azt szeretném kérni, hogy ha lelietsége,J

II. félévben áttérő vállalatoknál bizonyos ellenőrzéseket folytassunk annak megállapítására, hogy as áttérés valóban önerőből történt-e és a vállalattal kapcsolatban álló kooperáló társ- vállalatoknál és a nagyközönségben nem okozott-c az áttérés fennakadást. Szükséges az ellenőrzés olyan szempontból is, hogy vannak bizonyos elvek pl. a négy és félnapos munkahéttel kapcsolatban.

Sok vállalatnál szombat helyeidpénteken csinálnál; szombatot.

Bevezetik a szabadszombatot, de pénteken viszont szombati munkaidőt bezetnel; be, holott közismert, hogy a félnapos munlcrend a termelő szerveknél általában nem gazdaságos. A dolgozóknak az a Icivánsága azonban, hogy legyen két és félnapos viklcend,eléggé erős,

I •

I 3

I I

I I

L I

Lr - I

***** «• ****#»