1968. július 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
116
Ezt azért említem meg, mert azt szeretném leérni, hogy esetleg küzösenja Sütőipari Vállalat bevonásával, tanácsi és minisztériumi segítséggel próbáljuk kidolgozni, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a sütőipar ne az áttérési időszak legvégén, hanem legalább a isgxágá közepén vagy előbb áttérhessen a rövidített munkaidőre. Úgy érzem, liogy ezzel valamelyest a sütőipar munkerőgondjain is segíteni lehetne |és a központi szerveknek van is olyan feladatul;, bár eszközeik korlátozottal; hozzá, hogy'- az önerőre épülő munkaidő- csökkentési folyamatban azokat a területeket, amelyeken feltehetően sok nehézség lesz, fokozottan segítsél;. Ilyen terület volt •f-cc te a títtríiaipar, a textilipar is, amelyről korábban mindenki azt gondolta, hogy a munkaidő csökkentése nem fog menni és kiderült, liogy megy a fővárosban és a vidéken is. Nem gondoljad;, hogy a Sütőiparban ilyen nehézségek lesznek és ezért kérem a segítséget ahhoz, hogy a sütőiparban ± ne a legvégén csökkentsék a munkaidőt, bár eszközein!; szlilcres zabot tál;, de valamilyen megoldást bizonyosan találhatunk. Szeretném még megemlíteni az IKARUS^ problémáját. A Végrehajtó Bizottság korábbi Illésén már szóba került, hogy a fővárosban közismert éo sokat szellőztetett munkerőhiány, részben látszólagos, részben kitalált/ azért, mert az üzemel; sg,ját elképzeléseikhez képest panaszkodnak hiányról, de termelésük mégis nagyobb mint tavaly, miközben a munkaidőt is tudták csökkenteni. Az Ikarus^-gyár problémáját most azért hozom szóba, mert I a munkaidő csökkentési folyamatban sok vállalatnál^ annak úgynevezett népmozgalmi jellege dominál és a Műszaki-szervezési alátámasztás gyenge lábon áll. A vezetők hajlanak rá, a dolgozóknak jó lenne, hogy ez legyen a fő szempont, nem pedig az, hogyan tudjuk ellensúlyozni azt, hogy a gyár lényegében egy hónapig áll, \1 -J 11- 6 -
