1967. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
32
» i v- 5 A hálózat leromlottsága á csutornajavibás rendszerességét akadályozza. Bár a csatornahálózat TMK-ja megfelelő, a rendelkezésre álló javi 'ási kapacitást az egyre növekvő számú szakadások haladéktalan helyreállítására kell koncentrálni * A következő években számolni kell a meghibásodások jelentősebb növekedésével. Bizonyltja ezí;, hogy amig 1962# évben a szakadások havi átlaga 84 db volt, ez 1966-ban 142 db-ra ugrott fel. A beszakadt csatornák különböző átmérőjüek, nagyobbára román és bauxit cementből készültek, A beszakadás közvetlen oka pedig a megnövekedett tengelynyomások fokozottabb dinamikus hatása. Az előzőeken kivül további nagy problémát jelent, hogy az elmúlt évek folyamán kb. 315 Km hosszú csatornát "zárolttá" kellett nyilvánítani. Ezen csatornák lég-, vizes iszapterében ugyanis olyan káros ipari anyagok vannak vagy lehetnek, melyek az ©nberi egészségre károsak és igy azokban bármilyen tevékenységet csak különleges ulő- . feltételek biztosítása mellett lehet végezni. 2. Az előállott helyzetből folyó következmények A jelenlegi helyzet vázlatos ismertetése után rátérünk az általános helyzet okainak és következményeinek tárgyalására. A felszabadulás után a főváros lakosszáma jelentősen megnövekedő tt, az iparban hatalmas fejlődés következett be., melyek eredményeképpen ugrásszerűen emelkedett a hálózatba b««ngedett szennyvizek mennyisége Í3. A III. tábla feltünteti, hogy 1949 és 1967 között a csatornaháló.zat által 1 elvezetett szennyvízmennyiség lakossági ós ipari vonatkozásban miképpen növekedett. Ha az itt mutatkozó JÓS %-os fejlődést összehasonlitjut. a 125 %-os hálózati fejlődéssel, láthatjuk, hogy a többletterhelést nagyrészt a már meglévő hálózat kapta,mert a hálózat növekedése közel sincs arányban a bekerülő szennyvízmennyiség emelkedésével, 4 -• . • - ÍK580
