1967. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
195
fc - 20 - • megromlott idegzetüekké válnak éa, ha egyszer-egyszer megfeledkeznek magukról, nincs senki, aki melléjük állna. Ehelyett inkább számonkérik őket. Újságcikkek jönnek és ezeket az embereket szüntelenül csak elmarasztaljuk. Ma már ott tartunk, hogy sok esetben a párt megbízásából visszük© oda az embereket erre a területre. Vállald el 3-4 évre, becsülettel, mert akkor nyugodtak vagyunk. De azt senki nem hajlandó meglátni és méltányolni, hogy ezeken az osztályokon milyen nagy erőfeszítéseket tesznek és hogy ott milyen rendkívül körülményes dolgozni. Nincs olyan területe az életnek, amely annyi problémát vetne fel, mint amennyi ezen a területen felvetődik. Ezek az emberek becsületes, rendes munkát végeznek itt. És az az ellentmondás, hogy óriási igénnyel szemben minimális lehetőség áll szemben, és ezt, sajnos, összes ódiumával együtt ők viselik el. Még csak nem is mindenütt az anyagi dotáció szempontjából jelentkezik az igazi probléma. Olyan nehézségekkel ia meg kell küzdeni, hogy nagyon sok esetben lépcsőzetes cserék vannak, amelyek fokozott ügyintézést követelnek és ennek megfelelően fokozottabb ide/gmunkával járnak. Nagyon sokszor azt jelenti ez, hogy a kivülállók részéről olyan kritikai megjegyzések hangzanak el. Ifogy 62-63-as igénylő miért került eléje. Miközben azért, hogy tényleg szaporítsuk az állami lakások számát, a nagyon alacsony keresettel rendelkezők számára biztosítunk olyan lehetőséget, hogy a lakást leadva juttatjuk őket szövetkezeti lakáshoz. Itt jelentkezik az, amit Berényi elvtárs mondott: tényleg nagyon nehéz eldönteni azt, hogy ki kap és miért kap. Ez nem olyan diszkrét dolog, mert minden esetben nyilvánosságra L J mm - ■ BMW * ?* I I
