1967. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

196

j - 20/a, hozzuk. De ki hiazi el? Kezd kialakulni az a felfogás, hogy azért valami más is közrejátszott. Holott itt visszamaradó lakásokkal növeljük meg az állami lakásjuttatások számát.

És ez nem is kis szám. Sokszor azonos számú azzal, ami állami lakás rendelkezésünkre áll. Sokszor több is volt, mint az állami lakás. Jelentkezik ilyen ellentmondás, hogy vajon a legrászoI

rultabbaknak ajánljuk-e a szövetkezeti lakást vagy sem. És ennek a kérdésnek számos ilyen problémájával kell megküzdeniük az egyes testületeknek.

Egyetértek azzal, amit Fajkosné elvtársnó mondott: nagy segitséget jelent az osztályok számára az, ha megismerik annak az anyagnak elvi vonalát, amelyet a Budapesti Pártbizottság tárgyalt. Nagyon nagy segítséget jelent és évek óta az első olyan megnyilvánulás is, amely az osztályokat erősiti, hogy jó irányba dolgozzanak. Szóval feltétlenül javaslom ezt.

Egyetértek az anyaggal: feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy nagyon komoly gond oda személyeket találni. Ezt első helyre tenném, hogy a káderkérdés megoldásában maximális eredményeket tudjunk elérni.

Sós György: Azt hiszem, nem lenne értelme annak, hogy most ebbe belebonyólodjunk, mert akkor az egész lakáskérdést tüzetesen át kellene tekintenünk. Elismerem mindazt, amit az előttem szólok erről már elmondtak. Valóban hallatlan nehéz körülmények között végzik munkájukat az ott dolgozó elvtársak. Valóban nagyon sokat kell nyelniük és tűrniük és

tó -j