1967. február 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
152
Ezért lehet azt mondani, hogy mi, a KISZ, a lakásépítkezésnél ilyen 95 százalékban reálisnak látjuk, ezt az elvet, mert nincs má3 keretünk, csak ez az egy adott lehetőség van. Kekünk az a problémánk, hogy a tanácsok a lakás-elosztásnál alapvetően egy nagyon , jogos szempontot helyeznek előtérbe. v V a szocális szempontot. Tehát azt, hogy hány gyereke van, ée igy tovább. Ez ellentmondásban van az ifjúsági korral. Sokszor az a probléma, hogy világos,ha egymás mellé teszünk egy fiatal házast, aki egy éve fiatal házas ás adott esetben nincs gyereke ős egy 37 éve3 embert, akinek két gyereke van, akkor a szociális szempont - azt kell mondanom, - hogy ezt indokolta. Viszont a probléma az, hogy valahogy egy sajátos szociális kérdésnek tudnám felfogni az ifjúságot is a aga osaládal -pitási és életkézdési problémáival. Kicsit be kell illeszteni az ifjúságot i3. A másik kérdés, a 2o százalék kérdése. Itt van a KISZ beleszólási kérdése, i alapvetően a kerületi KISZ Bizottságokra utaltunk, a kerületi tanácsokkal összefüggésben. Abból indulunk ki, hogy a tanácsi atározatok betartásával történne ez meg. Tehát a döntések természetuarüleg a Tanács végrehajtóbizottságait illetik meg, az adott elveknek megfelelően. Amit mi javaslunk, az e 'yértel- mü azzal, hogy ebbe kicsit jobban beilleszteni a kerületi KISZ Bizottságok szerepét. Ennek részleteibe az anyag egyáltalán nen megy bele. Amennyiben eoben a vonatkozásban reális anyaggal rendelkezik a Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottsága, úgy külön meg kellene fontolni, hogy milyen módja lehet annag, hogy a kerületi KISZ Végrehajtóbizottsága bizonyos fokig észrevételeit a lakáskérdéssel kapcsol tban meg-tegye. t ^ fe ________/S2 ! «- 19 -
