1966. november 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

46

I

I- 4/c - *

bármelyik ktsz rááll, ha a tanács vagy a belkereskedelmi minisztérium megrendeli tőle, minden évben lehet gyártani 50-200 darabot. Szörpadagoló is van már egy-két helyen, mégis sok helyen üvegekből mérik, nem pedig adagolóval. Ezt is automatizálni kell. Arra hivatkoznak jelenleg, hogy pohárhiány miatt nem megy ez a d olog. Külföldön majdnem mindenütt automata gép adagolja a szörpöt, ott állnak az üres poharak, ott van a pohármosási lehetőség. Ha összetörik egy hónapban 50 pohár vagy lopnak belőle, tesznek s helyébe másikat, de kint vannak a poharak, mindenki maga mossa és az üdülőhelyeken millió adag számra adják el igy a szörpöt. Mi inkább olyan automatákat; csinálunk, amelyekben kekszet vagy mit tartunk. A gépesités kérdését tehát jobban át kellene gondolni, több árut lehetne előre csomagolni és adagoló gépeket használni.

Az e/ pont foglalkozik a szeszes ital fogyasztás igényével.

Amit ebben a bekezdésben a jelentés leir, az százszázalékig úgy van, de a konzekvenciát kissé bátrabban kellene levonnunk.

Azt Írja a jelentés, hogy a szeszesital fogyasztási igény változatlanul nagyon nagy, a létrehozott kisvendéglők gyorsan leromlanak, a nehéz helyzeten minden megszüntetés tovább rontana, ezért ujabb üzletbezárásokat nem terjesztenek elő. Úgy tudom, hogy csak ötödannyi italbolt van, mint a felszabadulás előtt, beleszámítva mindent, a kiskorcsmákat is, azt hiszem, 20-23 %, az, hogy épültek nagyobb kapacitású italboltok is, de kiderült, hogy ezek nem váltak be. Éppen tegnap este jártam az Október 6 utcában. Ritkán lát az ember olyan szép m italboltot, mint az

* ,.. i&m