1966. február 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
39
i- 8 keletkező árunok oz értékesít se, Mig a nylon harisnyák ára viszonylag magas volt, nemcsak selejtes harisnyák anyagának megmentése, de a csökkentértékű' .unkaerő foglalkoztatása is indokolttá tette ezt c termelést. A mai árviszonyok mellett azonban a kereskedelem természetesen mám nem igényli ezt az árutipust, s< csők szociális indokok teheti.: szükségessé a termelés fenntartását, Erre oz'utóbbi esetre ke ”, de menye zni kellene exportpiacok felkutatását, III * Áruértókasités© Az árutcritésnél mind a szükségletek felmérése, mind a kereskedelmi szervezés tekintetében értünk el jelentős eredményeket, A lakosság konfekció és méteráru ellátását a kereskedelmi szervezet kcpe3 biztosítani* Erre tekintettel vetődik fel oz a probléma, hogy a tanácsi és szövetkezeti ipar anyagellátásának lebonyolítására miért szükséges egy külön a Könnyűipari Minisztérium irányítása mellett működő készletező, a Budapesti T6xtilórtékcsitő Vállalat fenntartása, amikor a kereskedelmi szorvek is alkalmasak erre, a lakosság igényeit pedig jobban ismorik, sőt a termelő tárcától való függetlenségük nagyobb biztosítók is a holyiipar megfelelő anyagellátására. A lakosság ellátása szempontjából különösen a nogykoreskedelom részéről a fogyasztás céljaira összegyűjtött árualapok megfelelő alakulásának von jelentősége. A kiskereskedelem ugyanis fólc-G raktári vételek utján a nagykereskodolcm raktáréiból szerzi be a lakosság ellátását szolgáló készleteit, s szállítási szerződés hiányában nem is képes megfelelő hatást gyakorolni e készletek alakulására, Szállítási szerződést csak a nagykereskedelem köt a gyártó iparral^ ós igy főleg őt terheli a fogyasztás igényeinek megfelelő árukészletek utján való biztosítása. A nagykereskedelem és az ipar e yüttnüködéso a lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében ma még nem kielégítő, mert számos eljárásunk bizonyltja, hogy a nagykereskedelem egyáltalán nincs mindig tokintettel oz ipar anyagellátástól determinált termelési lehetőségeire, és olyan igényeket támaszt, melyekről maga is tudja, hogy anyagellátási okokból az ipar számára egyenlőre teljesíthetetlenek. Sokszor olyan, alapjában szezonális jellegű termékeknél, melyek(gyártását a szükséges árualapok előteremtésére az ipar egész éven át folytatja, s a nagykereskedelem megrendelése som csak a szezonális negyedekre korlátozódik, indokolatlanul ragaszkodik a kötelező negyodévonkinti szállításokhoz, s nem egyszer ilyen esetekben fi~. határidő kikötésével, s az obből eredő hátrányosabb jogkövetkezményekkel erőszakolja az ipar nogyedóven- kinti ütemes szállítását. Mi magunk sem azt az álláspontot képviseljük, hogy az ipar gazdaságossági érdekeinek megfelelő tótelek! ben elogitse ki a nagykereskedelmi igényeket, do ott, ahol az ipar rentabilitása célirányossá teszi a nagyobb szériában való termelést, s a kereskedőlömnek különösebb érdeke a negyedéve teljesítéshez nen fűződik, útját álljul: az ilyen indokolatlan fix határidő szorgalmazására irányuló törekvéseknek. E törekvések jogalapja az általunk már kifogásolt negyedéves szerződéskötési rendszer, melynek az a hátránya is megvan, hogy az ipar a havi ütemezéseknél eltérhet a kereskodclcm választéki i , 73 i I * 0
