1965. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
98
i Nyilvánvaló tehát, hogy ezeknek a szakmáknak a vonzóereje az elkövetkező időkben még kiseb less. Az is nyilvánvaló, hogy est csak valamilyen érdekeltségi alapon lehet áthidalni, mert végeredményben továbbra is kell épiteni, és ehhes továbbra is szakemberek kellenek. Nagyon jél tudjuk, hogy a beton-technika fejlődött ugyan, de nem olyan mértékben, mint ahogyan fejlődtek pl. az elektronikus vezérlő berendezések, - bár Amerikában a közelmúltban éppen egy elektronikus agy mondta fel a szolgálatot, és ez idézte elő, hogy New-York és még több nagyváros hosszú ideig sötétségben volt. / Az épületlakatos, az épület- bádogos és az épületgépészeti szakmák, továbbá azok az anyagok, amelyekkel az e berek dolgoznak, alapjában véve nem sokat fejlődtek az évek folyamán, - szemben az összes többiekkel. Ezt a kérdést az egész világon kutatják, foglalkoznatá^ia^/íatt, és mindenhol ilyexi problémák vannak. Nyilvánvaló, hogy az áthidaló megoldás, amellyel ezt a kérdést valahogyan egyenesbe lehetne hozni: a bérkérdés. De azt is meg kellene nézni, hogy az 5-10 év óta ezekből az iskolákból kikerült szakmunkások tulajdonképen hol is dolgoznak. Kiderülne, hogy ez az egész rendszer, amelyet magunknak felépitettünk, mennyiben vált be. Harrer Ferenc: Nem kivánok az előterjesztés részleteivel foglalkozni”, hiszen ezzel kapcsolatban bőven hallottunk megfelelő elgondolásokat. Arra akarok rámutatni, hogy éppen az alap-probléma megoldatlansága jár együtt azokkal az anomáliákkal, amelyeket részletkérdések megoldásával próbálunk elintézni. Arra törekszünk, hogy az iskola alkalmazkodjék a társadalom követelményeihez, tehát: olyan iskolarendszert kell teremteni, amely megfelel axax annak a társadalomnak, amelyet alá akarunk támasztani már az iskolával is. Most foglalkozunk az előbbivel, de nem foglalkozunk az utóbbival, hogy tulajdonképen miféle társadalmi probléma van itt. A véleményem az, hogy az egész társadalomnak oz organizációja egy ponton ugrik, és es a középkáderek problémája. Lehetetlenség, hogy azon az állásponton legyünk, hogy mindenkit a főiskolák felé tereljünk. Miután a középkáderekre hárul a közületi munkádnak több, mint a fele, ezért gondoskodnunk kell arról, hogy olyan pályákat nyújtsunk, 9J j ■ I
