1965. november 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
99
I fi amelyek mindenki számára csábitók, - legalább is azok számára, akik bármilyen oknál fogva nem számíthatnak arra,, hogy a szellemi élet legmagasabb fokain keressék as érvényeRésükett és akik igen jé munkát végezhetnek középvonalon. Nekünk tehát a középkáderek problémáját csábitóvá kell tenníLek. Ez összefügg azzal, amit Sós elvtárs felvetett: a bérezés kérdésével is. Olyan rendszer megteremtésére kell törekednünk, amelyben a kö- zépkádareket tekintjük a továbbhaladás alaptényezőinek. Amig ezt meg nem közelitjük, addig mindig foglalkozni leszünk kénytelenek olyan témákkal, mint amilyen most is napirenden van. Egy példát fogok felemlíteni, arnely talán nen. nagyon tetszetős, és amely a régi közigazgatás korából való, még pedig a régi Németország városigazgatása köréből. A városi igazgatásban voltak nagy szerű középkáderek, - azonban az intézkedésre jogosultak nem onnan kerültek ki, hogy valaki kezdte az alsőfokon, azután lett középkáder, majd vezető helyre emelkedett, - hanem egyszerűen az volt a helyzet, hogy a közép- | káder csábitó ''llás volt a tömegek részére. A közigazgatás legfőbb vezetőit kívülről hozták. Érdekes, hogy az előmenetel nem í az volt, hogy valaki egy városnál kezdte alul, és azután bizonyos idő múlva lett polgármester, hanem a gazdagabb város elcsábította a kisebbektől a legjobb munkaerőket. Tulajdonképen nem karrier-vonal ment a városvezetők körén belül. A helyzet az, hogy rázuditjuk az embereket a főiskolákra. A múltkoriban a Hazafias Népfront elnökségi ülésén Csűrös professzor elmondta, hogy milyer állapotok vannak az egyetemen. Oda kerülnek, elkedvetlenedtek is nem birják a tanulást. Egyszóval: a főiskolai vonalra tereljük, és szerencsétlenné, I hasznavehetetlenné tesszük őket. Előfordul, hogy nem akarják végezni azt a funkciót, amelyet mindenkinek végeznie kell alap- | fokon,és mindjárt vezetők akarnak lenni, - és mindenki kutató | akar lenni ebben az országban. Egyszóval: tehermentesiteni kell ebben a vonatkozásban a felsőoktatást, és mindent meg kell tenni, hogy a középkáder minden vonalon - nemcsak hivatali, hanem üzemi vonalon iscsábitó legyen azokra nézve, akik keresik a megélhetésüket. IMa , „ | • i 1 * íre * *•» '■ 'ZWMm
