1965. október 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
68
|- 6 - i rületben nagyon összehangoltan és okosan végzik az oktató—növelő mun— ka irányítását. E 1 n ö k: Ha nincs több észrevétel, akkor javasolom,hogy a végrehajtóbizottság fogadja el ezt a -véleményem szerint is - rendkívül érdekes, sokoldalú és a helyzetképet reálisan bemutató jelentést, amelyben - ahogyan Hantos elvtárs is mondotta - sok hasznos és érdekes kezdeményezésre való utalásról van szó. így: megemlíti a jelentés a munkára való nevelés problémáját,és a pedagógusok politikai továbbképzésével kapcsolatban feveti, hogy a megfelelő felkészülés még nem jelenti az érzelmi azonosulást, - és ezért még további munkára van szükség ebben a tekintetben. Van egy probléma, amely tulajdonképen nem kapcsolódik a jelentéshez, hanem az általános iskolai nevelésnek, és általában egész nevelésünknek csupán egyik részletkérdését jelenti: az eszménykép kérdése. Egyáltalában nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlenül szükséges, hogy akár az általános-, akár a középiskolás korú gyerek történeti, vagy politikai múltúnkból merítsen magának eszményképet. Nagyon jó felfogó képességének kell lennie ahhoz, hogy tudjon elvo_ natkoztatni. Szándékosan nem magyar példát mondok: ha az általános iskolás gyerek Oleg Kosevojt választja eszményképnek, akkor kiderül, hogy belőle sohasem lehet Oleg Kosevoj. Ha valaki Oleg Kosevoj magatartását eszményiesiteni akarja a maga számára, akkor olyan elvonatkoztató képességének kell lennie, hogy a példák, a tanítások alapján tudjon magának eszményt választani. Inkább arra kellene törekedni, hogy a mai felnőtt nemzedék sorában legyenek olyan emberpéldányok, akiket a gyerek a saját környezetében eszményképeknek fogadhat el, - sem hogy elérhetetlen na- I gasságban keresse az eszményképet. A gyerekek általában nem tesznek 1 nemzetközi hősök, nem lesznek ürpilóták, sem válogatott fotballis- I ták, hanem valahol valamit dolgozni fognak. Világos, hogy annak a gyereknek, akit az irodaion érdekel, a magyar irodalom életében kell megtalálnia azokat az embereket, akik nemcsak mint irodalmárok, hanem mint emberek is eszményképek lehetnek. Akinek az apja esztergályos, és ő is az akar lenni, annak az apja baráti köréből, vagy a munkahelyéről kell az eszményképet megtalálnia, és megint nem lehet eszménykép az ő számára Bikov, vagy Liuszka Imre, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Sí J fi » ' •' ;i!0
