1965. szeptember 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
167
l- 43 orvos, miért helyettes? Vagy ha ne:: orvos, akkor milyen sza'képzettségű legyen? Másik kérdésem, hogy kinek jé az, hogy minden kórházi főorvosi állás ügyében 3g ész a ég ügyi Minisztériumban döntenek még olyankor is, amikor a kinevezés joga kerületi tarácsé?! Mert a kinevezési joggal rendelkező szerv szerintem nem kötelező figyelembe venni kívülálló szervnek semmiféle tanácsát, tehát azt nevezi ki, akit akar. Ka pedig nem azt nevezheti ki, akit akar, akkor miért van a kerületi tanácsnak kinevezési joga? Miért kell ezt a kérdést agyonbürokratizálni és miért kell az országban nem tudom, hány száz kórház ügyében az Egészségügyi Minisztériumban dönteni, amikor ott nem is tudhatnak dönteni, mert ne:., tudják elbírálni, hegy miről van szó. Ezt az egész ügyet nem értem és ezzel függ össze az is, hogy tulajdonképpen a pályázati rendszert sem értem. Mert a pályázat úgy pályázat, hogy az emberek bizonyos feltételek és körülmények között titkos utón beadják pályázatukat, azután elbírálják, hogy közülük melyik a legalkalmasabb. Itt azonban ált Iá bar; ne::, ez történik, mert a jelentkezéskor pontosan tudják, hogy kik jelentkeztek, milyen körülmények között, milyen feltételekkel. Volt n'r nálam olyan jelentkező, aki - mik zhe:. a pályázat f lyt - ::t mondotta nekem, hogy uram, még 7-en pályáztak. Felsorolta, hogy másik 6-nak kik a protektorai és azt mondotta, hogy "Maga ugyan nem ismer engem, de tudom, hogy maga még nem protozoáit senkit, legyen szives protezsáljon engem." A pályázat tehát nem pályázat, hanem a proteletörök harca. Arra is magyarázatot kérek, hogy miért van igy? Gyergyai Károly: Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a vezetői utánpótlást hogyan kívánjuk felhasználni. Ez csak egyféleképpen lehetséges. Miután létszámgazdálkodásunk kötött, az adott létszámból úgy tudjuk megoldani a kérdést, hogy a fővárosi egészségügy valamennyi munkaterületét nagyon alaposan átvizsgáljuk és ahol összevonással egy-egy állást felszabaditnatunk, ezt az állást kívánjuk felhasználni erre a célra. Bérkülönbség nem fog jelentkezni. Viszont megvolna az az óriási előnye, hogy nem I kellene minden állás esetén újból és újból körülnézni, ki alkalmas arra az állásra, hanem szervezetten, rendszeresen tudnánk bizonyos kategóriák számára utánpótlást biztosítani. fr I fi mm *9** *0
