1964. június 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
137
i j i- io/b jelenjelek meg emberek olyan helyen, amelynek osak egy hejá- rata van. Egyedül a üágbárl téri házas ágkötő teremnek van ktl}ön bejárata és kijárata. Ha egyszer valamilyen szerencsétlenség történne, Annak nagyon kellemetlen visszahatása lenne. Ezért okvetlenül tenni kell valamit. Elnök: Megmondom, hogy nekem milyen problémám van az előterjesztéssel kapcsolatiján. Az előterjesztés elsősorban az ünnepélyességre helyezi a hangsúlyt, és kevésbé arra, ami miatt az ünnepélyességre szükség vnn, nevezetesen: hogy az egyházi szertartásokon részt vevők szómA^a minimumra tudjuk csökkenteni, és kedvet csináljunk az embereknek ahhoz, ho -y polgári szertartással ternettessék elJmHguteat, kössenek házasságot, vaj-y adjanak nevet gyermeküknek. Az anyagból nem érettem ki, hogy akik Írták, azok az ateista propagandára, a mat«rla- lfista viláj’pézetl nevelésre gondoltak volna, mert csak a családi események ünnepélyes megszervezéséről beszélnek. Nem világos előttem, hogy milyen meggondolás alapján minősül ünnepélyesnek az a házasságkötés, ahol harmincxan Jeti jMtvöbfeJ Jí lennek megyés miért nem minősül Váz, ahol csak kotaen Jelennek meg. El tudora képzelni, hogy harmincán vannak Jelen a házasságkötésnél, és az még sem ünnepélyes, viszont lehet, hogy csak a kát házasuló fél van jslen és mégis ünnepélyes a házasságkötés. Az sem derül ki, ho/ry az a tizenegyezer ember, aki nem ünnepélyes keretek között köt házasságot, vájjon egyházi házasságot köt-e, vagy pedig nem ünnepélyes polgári házassá- got, mivel nem voltak Jelen harmincán, ftom derül ki tehát, űri I ----------------------------------- _ j , *** ft ff... ^
