1964. április 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
108
1 • I rá- 3 a 2 héttel ezelőtt előterjesztett napközi—anyagból ia kicsendiilt, hogy reália igénynek ma azt tekintjük napközi vonatkozásban, hogy van-e otthon olyan valaki, aki a gyermekre felügyel, vagy nincsen. Nem bizonyos, hogy ez az igény perspektivikusan is megállja a helyét, mert a probléma ugy ia felmerül, hogy az otthon lévő személy pedagógiai és didaktikai szempontból is tud-e segit3óg|t adnte^Le- hetsóges tehát, hogy ez az igóny később sokkal inkább 'íSfcl lesz és ez alatt azt értem, hogy sokkal inkább az objektív pedagógiai szükségleteket fogja figyelembe venni. Nagyon jónak tartom az anyagban azt a javaslatot, hogy a tervezők és a pedagógusok találkozzanak. Ezzel kapcsolatban csak azt az óhajt fejezném ki, hogy ez a találkozó nec3ak olyan legyen, amilyenre eddig a legkülönbözőbb területeken sor került, hogy mindenki kifejtette véleményét, de a találkozó az életben nem realizálódott tovább. Mindezek alapján a határozati javaslatokhoz a következő észrevételt tenném: Nem tudom, hogy az 1./ határozati javaslati pontra van—e szükség. Nem tudom, hogy az állandóbizottság anélkül, hogy a VB felkérné rá, saját hatáskörében nem oldhatná-e meg ezt a kérdést. Ugyanakkor az I. pontban, a 2. oldal alján és a 3. oldal elején van egy részletezett javaslat, amelyre vonatkozólag viszont a határozati javaslatokban nincsen semmi. Gondolom tehát, hogy meg lehetne fogalmazni a ha tár ozat i Javaslatokban egy olyan pontot, amely ezeknek a javaslatoknak a továbbítására és a szorgalmazására vonatkozik, P e r é n y i Imre: Én is hiányolom, hogy az itt javasolt normátiva-változásoknak nincs visszhangja a határozati javaslatokban. Én is javasolok tehát egy olyan pontot, hogy felkérjük a VB elnökét, hogy forduljon a kormányzati szervekhez ennek megváltoztatásóra. Véleményem szerint egyébként rendkivül szerények ezek a többletkérések. A szakirodalomban mi sokkal többet leérünk: 5.000 lakosra 16 tantermes iskolát tartunk szükségesnek. Gyalmos János: Tévedés! M j ff «.ra- ro * •; kíwíB
