1963. május 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

26

A pénzügyi panaszok már lényegében is eltérnek az egyéb szak­igazgatási szervek másodfokú határozatai ellen benyújtott panaszok- • tol. Ugyanis az 1957.^óvi IV. tv. életbelépte előtt az adóalanyok a másodfokú jogerős pénzügyi határozat ellen rendkívüli jogorvos­lat formájában a Pénzügyminisztériumhoz felülvizsgálati kérelemmel élhettek. Ezen eljárás qnnyira átment a köztudatba, hogy jelenleg az adózók kedvezőtlen esetben közvetlen fórumnak tekintik a harmad- fokot, sőt a Minisztertanácsot, mint negyedfokot. A panaszbeadványokban a panaszi gli indokok legfbb esetben nem a tény­leges megállapításon nyugszanak. hanem az adó mérvét sokalják,Ebben a vonatkozásban igen nehéz a panaszbeadványok elbírálása is, mert például az általános jövedelemadó tekintetében legtöbb esetben a tiszta jövedelmet, mint ©dóalapot becsléssel állapítják meg, már pedig a becslés, ha nincs megfogható kiindulási alap, vitatható. Természetesen a becslés megalapozottsága is bizonyos körülmények figyelembevételével történik. Ilyen j)l: a szakma adottsága, az üzlet fekvése, alkalmazottak száma, érdekképviselet javaslata,szak­mai arányosítás, az adóalany életkörülménye, energiafogyasztás,stb. Körülbelül ez a helyzet a forgalmiadé ügyben keletkezett panaszok­nál is, ahol a panaszok többségét szinten a becsléssel megállapított adóalap miatt adják be. Ezen túlmenően s.ok kisiparos vidéki szállí­tásokat is eszközöl és legtöbb esetben az utánvétes szállításokból elért árbevételeket pénztárkönyvben nem könyvelik le és következés­képpen adózás alá sem jelentik be. Ezen körülmény az adóhatóság tudomására jutott és a pénzügyőrség által a Posta Központi Leszá­mítoló Hivatalánál kirovatolt összegeket teljes egészében forgalmi- adózás alá vonják, ha az adózó hitelt érdemlően nem tudja ezeknek az összegeknek adózott voltát igazolni. Ugyanis az utóbbi időben ilyon irányú adóviasgálatoknál a kisiparosok körpben széleskörben elter­jedt, hogy tömegesen vesztik el a pénztárkönyvüket ós azzal védekoz- nek, hogy a feütart bevétel ut. r már adóztak. Ennek érdekében született egy szigorú álláspont /Pénzügyminisztérium, Pővárosi Főügyészség/, hogy a pénztárkönyvek elvesztésevei kapcsolat­ban adódó következmenyekért az érdekelt adózóknak kell vállalniuk a felelősséget és ilyen esetekben a bizonyítási eljárást az adózókra kell hárítani. A lakbérpótlékkal kapcsolatosan azt a megállapítást lehet tenni, hogy a közelmúltban és a folyamatban lévő panaszeljárás alá vont ügyek többségükben már olyan határesetek, amelyekről a lakbérpót- • lek rendelet taxatíve nem rendelkezik és oz ügyek oldöntésénél elvi ellentétek merültek fel, az É.M, mint jogszabály alkotó ál­tal adott elvi állásfoglalás és a Fővárosi Főügyészség álláspontja között, Ezekben az ügyekben legtöbb esetben kikérjük az E.M,szak- véleményét. Azonban ezt sem lehetne végső megoldásnak tekinteni, mert célszerű hnno az élet által felvetett problémákat a lakbór- pótlék rendelet kiegészítéseképpen egységes szerkezetben rendeleti­leg rendezni. Általánosságban megállapítható, hogy a pénzügyi panaszok intézésével az alsóbb pénzügyi szervek a rendolkezések betartásával járnak el, ügyelnek az ügyiratok szerel™ a a re adott határidők betartására, az 1957. évi IV. tv. 69. §. /3/ bekezdésében kötelezően előirt a pana­szokra vonatkozó nyilatkozatok alapos és részletes megtételére, a Vb, határozatoknak időben való kikézbesítésére és végrehajtására, stb. A Panaszügyi csoport munkájában a legsúlyosabb problémát az o terü­leten jelentkező ügyek feldolgozása okozza. XG * »

Next

/
Thumbnails
Contents