1962. július 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
84
m m i- 11 Turgonyi :Az országos Nőtanác3 egyetért az elvtársak által előterjesztett anyaggal. Szeretném hangsúlyozni: úgy látjuk, hogy a Fővárosi Tanács irányitása alatt lévő oktatási apparátus a Budapesti Nőtanácsai egyre jobb együttműködésben, sikeresen segítette azt a kultúrpolitikai, hogy úgy mondjam: a Párt művelődéspolitikai irányelveiből adódó feladatot megoldani, hogy a tömegeket, különböző érdeklődési körüknél fogva, aktiv részeseivé tegyük a kulturforradalom megvalósitásának. Azt hiszem, hogy az a szám, amelyet az elvtársak itt idéztek és amelyet a jelentés tartalmaz, hogy a szülők aktivitása hogyan növekedett meg, akár a szüli* értekezleteken való megjeThést, akár ott a váleménynyilvánitás VTTtoind azt bizonyítják, hogy pedagógusaink, szinte a hivatali kötelezettségeiket túllépve, rendkívül széleskörű világnézeti felvilágosító munkát, nagyon alapos kultúrpolitikai tevékenységet folytatnak abban a keretben, ami az iskolai életéből természetesen adódik, és ehhez a szülőket - kézenfekvőén nagyon személyes, szbjoktiv érdekeltségük alapján - nagyon jó ós kitün’ dol&cS megszervezni. Hangsúlyozni szeretném, hogy sem a "könnyű", sem a "jó" alatt nem valami diadalmenetet értek, hanem azt, hogy nagyon természetes ós helyes útja a munkának az, amelyet megtaláltunk a szülői munkaközösségek megszervezése vonatkozásában. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Szeretném ezen belül kiemelni Gyalmos elvtársnak azt a nagyon jelentős megjegyzését, hogy a következő évek munkájában az igazgatónak kell játszania - hogy ugymondjam - az ideológiai és szervező^vezető^szerepet is ebben a tevékenységben. Mi úgy értékeljük, hogy ha az elvtársak ezt a jelentést, valamint az 196o-61-es tanévnyitó utasítás 1./, 2./ ás 3. fejezetének helybenhagyott részeit együtt viszik az elkövetkezendő esztendőkben az igazgatók elé, akkor egyben meg tudjuk mutatni a főváros pedagógusainak Ó3 oktatásügyi apparátusának, valamint a társadalmi aktivisták tömegének, hogy az 196o-61-es rendelkezések tulajdonképpen áldozatok 03 sokszor nagyon leleményes és kitartó munka alapján gyümölcsözőek voltak. Ezért úgy gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha az elvtársak lehetővé tennék, hogy az igazgatói értekezleteken ás megbeszéléseken ez a két kérdés - tehát: az előző utasítás meghagyott fejezetei, 03 ez a nagy, elvégzett munka, amely tulajdonképpen nem egy tanév munkáját jelenti, hanem hosszú munkát takar - együtt kerülnének az igazgatók ele, hogy lássák az e rendelkezések megvalósításában való előrehaladást, 83 egyben bizonyos gyengeségeinket ia. Ezt azért emelem ki, mert ezzel mintegy értékelnék azt is, hogy nagy állami intézkedésben hogyan lehetett aktivizálni tömegeket a megvalósulás érdekében. L -J ■dMKP >
