1962. április 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
150
I I- 7 - I J állandóbizottság keretein belül is problémát okozott a jelentésnek ez a része, holott mi hivatalból többet foglalkozunk terv-kérdésekkel, mint általában a tanácstagok zöme. Itt olyan indokok merülnek fel az évközi változásokkal kapcsolatban, amiket el kell fogadni, - van azonban néhány indok, ami vitatható. Például egy- ázben az év folyamán kiderült, hogy valami szükségleten. Felmerül az a jogos kérdés, hogy a tervek Összeállitásánál mégis csak meg lehet állapítani egy évre előre nézve, hogy valami szükséges lesz-e, vagy nem. A legtöbb hiba abból ered, - és ez a második kérdés- csoport, amit röviden tartalmaz az anyag is - hogy a tervosztály kigyűjtött 27 nagyértékü beruházást é3 megállapította, hogy hat készült el.határidőn bellii, 21 esetben pedig lényegesen túllépték az előirt időtartamot. Ezt mutatja a 6./ számú táblázat, ahol 500 százaléktól 93 százalékig terjedő', tehát igen nagy intervallumokat találunk a határidők túllépésénél. Tegnapi ülésünkön azt is megnéztük, hogy mi okozza a beruházások elhúzódását. Ismételten azt állapítottuk meg, hogy nem kimondottan a kivitelezők hibájából húzódnak el a beruházások. Az elmúlt években a végrehajtóbizottság határozottan sikra szállt azért, hogy a beruházásod előkészítése a tervidőszak előtt megtörténjék. Ez bizonyos mértékben érezhette is hatását, - de amint ez a jelentés is mutatja - nem teljes egészében. Címenként kellene végigmenni, hogy lássuk, hogy mi az oka a beruházások elhúzódásának. Ez azonban nem célja az ülésnek, összegezve meg lehet állapítani,hogy még mindig nagyon sok a műszaki előkészítéssel kapcsolatos hiba,- és még mindig nugy azoknak a hibáknak a azáma, amelyek a talajriel- tárás rossz előkészítéséből, a rossz kijelölésből, a műszaki dokumentációknak nem időben való rendelkezésre bocsátásából erednek. Egyrészt ez okozza a kivitelezési határidők be nem tartását, ami bizonyára súlyosan hat a gazdaságosságra is. Az épitőipar, amely év elején felkészülten várja a megrendeléseket, kénytelen a második félévben rohammunkával dolgozni, hogy teljesítse a tervét. Érthető, hogy a gazdaságosság szempontjából ez nem megfelelő. Azt hiszem, hogy 1962-ben ugyanez a jelenség kisérti a fővárosi tanácsoti Láttam az Épitési Igazgatóság egy jelentését,- igaz, hogy ez még februárra vonatkozott, de xxxralt azóta a helyzet nem változott túlzottan - hof^M^ópitőipari kapacitások, illetve egyes kerületek és szakigazgatási szervek a részükre biztosított YCO 1 1 é ' agt
