1962. április 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

151

I d - 8 - í épitési mutatókat februárban még nem vették igénybe, és azt jelzik, hogy esetleg a harmadik negyedévben adnak megrendelést. Ez vonat­kozik a folyó évre, de ez volt a múlt évben is, pedig azt hiszem, hogy a múlt évi tárgyalásnak az volt a célja, hogy erre az évre tapasztalatokat szűrjön le. Azt hiszen®helyes volna, ha a végre­hajtóbizottság ismételten felhivná erre a megrendelők és beruházók figyelmét, és helyes lenne már most utána nézni, hogyan is állunk az 1962.évi munkákkal. A terv állandóbizottság ezt meg fogja nézni még ebben a hónapban és készséggel adunk jelentést a végrehajtó­bizottság részére.Erre a két kérdéscsoportra tartottam szükségesnek a figyelmet felhívni, tehát: egyrészt a tervmódosítások propagálásá­ra, vagy tudatosítására a tanácstagok között, másrészt a beruházá­sok nagyobb felelősségének kihangsulyozására. Elnök: Kiván még valaki hozzászólni? /Nem!/ Ha nem, akkor felkérem Lelkes elvtársat, hogy válaszoljon a fel- szólalásokra. Lelke s: A tervosztály jólesően vette tudomásul a Köböl elvtárs által elmondottakat, különösen a tervteljesités vo­natkozásában. Szakigazgatási szerveink munkáját dicséri az, amit Köböl elvtárs mondott, mert való igaz, hogy egy évvel ezelőtti, vagy a korábbi évekre vonatkoztatva, a tervteljesités százalékos aránya megnőtt. Meg kell azonban mondani azt is, hogy ezen belül a minő­ségi munka is jelentős - bár nem kielégítő mértékben - javult a fővárosi tanács beruházásainál. Érzésünk az, hogy 1961-ben sikerült áttörni a frontot azon a vonalon, hogy nincs közömbösség a beruházá­sok teljesítése terén, és tartalmi kérdésekkel is jobban foglalkoz­nak szakigazgatási szerveink. Nyilván ez a tartalmi foglalkozás hozza meg a százalékos emelkedést. A Köböl elvtárs által elmondottakhoz szeretnék né­hány reflexiót fűzni. Az egyik az, hogy nem minden esetben üdvözlöm örvendetesen,főleg tanácsi vonalon, a limit alatti beruházások ál­landóan csökkenő tendenciáját. Ez a szemlélet az egész nagyipari szemlélet tükrében hova-tovább oda vezet, hogy a tanácsok szervezeti erőinek megfelelő kisebb beruházásokat nem tudjuk elvégezni, és kis­sé az a volumenáris szemlélet kerül előtérbe, hogy ezek miatt a kis munkákra nem jut pénz. Véleményem szerint - szemben néhány év gyakor­latával, és szemben a minisztériumoknál tapasztalható gyakorlattal, ami a limit alatti beruházásoknál elforgácsolási tendenciát jelentett­L J-*00 * '***

Next

/
Thumbnails
Contents