1961. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
151
Tartalmi szempontból is jónak tartom azt, ami az előterjesztésben van. Két kérdéshez azonban szeretnék hozzászólni. Az egyik: a házfelügyelői probléma, amelyre vonatkozóan már kérdést is tettem fel. Ezzel kapcsolatban helyeslem azt, arai a 7.pontban van, hogy a bizotts' • és az osztály megoldotta a házfelügyelők szakoktatását. Ez azt bizonyltja, hogy nagyon komoly törekvések vannak arra nézve, hogy a házfelügyelőket neveljék és minél nagyobb területen szoritsák le azokat a problémákat, amelyek ott még találhatók. Szeretnék azonban Étt kitérni a minősítés kérdésére, annyival is inkább, mert ezt nem lehetett eléggé világosan megismerni az anyagból. Ha valóban úgy van, ahogyan Bakos elvtárs a kérdésemet megválaszolta, akkor ezt a dolgot nagyon meggondolandónak tartom. Egyrészt: összhangba kellene hozni a kormány 1955. és 1957.évi határozatival. Nem vagyok ugyan egészen biztos, de úgy emlékszem, hogy ezeket a határosatokat igy nem lehet a házfelügyelőkre alkalmazni. A személyzeti politikában meg van szabva, hogy milyen szintű dolgozókat lehet minősíteni, - cs nem lehset minden dolgozót minősíteni. Általában a vállalati dolgozókat nem minősítjük. Véleményem szerint itt a házfelügyelőkről szó sincs. Ha felállítanánk 1-es, 2-es,3-as és 4-es kategóriákat, ahogyan az elvtársak javasolják, akkor sen i sem tudná biztosítani, hogy erről ne szerezzenek tudomást az emberek* Bár ez belső kategorizálás volna, amely csak nekünk szól, de senki sem tudna biztosítékot adni arra vonatkozóan, hogy az emberek est ne tudják meg. De nemcsak elvi szempontból, hanem, módszereiben sem tartom ezt helyesnek. A mi rendszerünk nem azzal dolgozik, hogy az embereket kategorizálja, «*qr 1-es, 2-e3,3-as és 4-es kategóriákra. Egyszóval ez a megoldás ezt a rosszabb ízét adná a felsőbbrendü ember gondolatának, vagy legalábbis ezen a területen való alkalmaz'sának, ami nem a mi politikánkhoz kapcsolódó elképzelés. Ezért javasolom, hogy ezt gondolja meg a végrehajtóbizottság, sőt: határozottan azt javasolom, hogy ne fogadjuk el, hanem maradjunk meg amellett, hogy a házfelügyelők oktatásával, tájékoztatásával foglalkozzon az Igazgatóság, és menetközben próbálja leváltani azokat a házfelügyelőket, akik a munka-törvény bizonyos szakaszaiba ütköző cselekményeket követnek el. A munka törvénykönyvében megvannak a rendelkezések, hogy hogyan lehet fegyelmileg eljárni azokkal szemben, akik munkájukat i L i I - 36 - 1
