1961. március 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
236
talqn, és el kell azokat utasítani. A jelentés tartalmaz olyan megállapitást, hogy a panaszol: számszerű emelkedésének előmozdítója az, hogy az ügyósi szervek a hozzájuk benyújtott panaszokkal nem kívánnak foglalkozni. Ez ilyen módon félreérthető. Mi csak azokkal a panaszokkal nem foglalkozunk, amelyeket akkor nyújtanak be hozzánk, amikor az államigazgatási eljárás során kihasználható jogorvoslati lehetőségeket nera merítették még ki. Ugyanis ha az I. fokú határozd után is adnak be panaszokat, és ha mi ezekkel foglalkoznánk és bekérnénk az iratokat, akkor hátráltatnánk az ügy gyors elintézését. A probléma lényegét ott látom, - és ezen kell javitani, nyilván erre utalt Dezséry elvtárs is - hogy a panaszok cs mgfKa jogorvoslatok száma azért emelkedik, mert túlságosan sok panasz érkezik be. Akik ezekkel foglalkoznak, azoknak a határozatják megindokolni, részletesen és közérthetően kifejteni, - hogy azt a fél megértse, hogy neki miért nincsen igaza - Mpynrínvk nincsen idejük. Ha ezen a téren színvonalbeli emelkedés következik, be és azt mondják majd az ügyfelek: be kell látni, hogy nincsen igazam, akkor nem lesz ilyen sok panasz. Ha azonban csak 2-3 soros indokolást kapnak az ügyfelek, . . . Héber: Rendelet számokat! Götz : . . . rendelet-számok feltüntetésével, amiket az ügyfelek nem is értenek meg, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy olan sok panasz van. Ismétlem tehát, hogy mi csak akkor foglalkozunk ezekkel a panaszokkal, ha az államigazgatási eljárás során hozott végleges dörjtés törvénysértő, és a felnek csak az ügyészség révén van lehetősége jogorvoslatra. De változatlanul az a megállapításunk, hogy több az olyan panasz, ami vélt sérelmet panaszol, - saubjektiv szempontokból indul ki, hogy neki igaza van, holott nincs igaza sem a jogszabáé i 1 ft - 4 7 - B I I
