1961. március 8. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
125
Nagyon szivesen vagyok ebben a székben a Fővárosi Taiács szószólója, ellenben nagyon világosnak látszik, hogy ami országos, az országos. Ua tehát u szinház az, és szerintem az, akkor végeredményben a szinházi kritika xi ia az, amely itt készült Budapesten, a közönség zömo szintén itt vari, igy kell tehát látnunk. Lz pedig magával hozza, hogy együtt kel működnünk a minisztériummal. Hogy azonban ez hogyan megy, milyen jól vagy milyen rosszul, arra még nem derült elég fény* a VB.ülésén, Eljtudon képzelni, hogy ezekről a kérdésekről őszátébben beszélnek mind az osztály részéről, mind azok réméről, akik most a minisztériumot képviselik, vagy egyáltalán mi itt. Bizom benne, ho y jól megy, de persze bizonyosan jobban is meheeVW' /.mi az elvi irányítást illeti: szerintem a minaiztériumot ’ is, minket is feltétlenül a Párt kultúrpolitikai határozatai irányítanak, mert ezek a határozatok megvannak, nem változtatták meg őket és szinházi, meg film-vonalon eléggé konkréten beszélnek. E határozatokat azóta több ujabb irányelv és vitákban ke reszt iilvezetett szempont egészíti ki. Általánosságban tehát bele zoll illeszkedünk egy orszá ou tervezésbe és egy országos kutfórCpoli- n\ tikúba, Én mint s: inházlátogató ós mint aki a kritikákat ti el- olvaegatom, meg törődöm ia a dolgokkal, a szinházak elvi irányításának terén nem látok nagyon kiemelendő problémákat. Inkább azt látom, hogy bizonyos néhány helyes elvünk a gyakorlatban nem tud meg- alósulni, de nem azért, mert „önki sem akarja megvalósítani őket, hanem azért, mert megvalósításuk esetleg meg?* ladja a képességeinket. Ide értem elsősorban a magyar drámákkal kapcsolatos probléma- tikát. őszintén az lvu én haj lőnék tűre, ogy inkább kevesebb mugyar darabot mutassunk oe, de azok a legjobbak logyeuek. Ez persze megint gusztusdolga. Ha pl. az Ái.. azt mondja, hogy színházaink legyenek az uj magyar dráma kialaid. tusának, mint ő kifejezte magát, Lelkes: Bábái! Dezaéri: . . . . alkotómüla lyei, az azért elég nagyíszó. iiíp/tr ' ' Kn meggondolandónak tar . anámiBMr** n közönség azért n m műhelyben át ar lenni, hanem a készárut akarja megvenni, - és ez minden téren igy van. Itt lehetne ogy kicsit összébb huzni a dolgokat. Túlsók közepes dráma jelenik meg, már az arányát illetőleg Itt azután igazán osak az a kérüéo, hogy tényleg Bpendirozhntjuk-e ezt, kell-e I é( nekünk ennyi bemutató, muszáj-e, hogy ezek a darfabok megjelenjer I A 4 1- 13 -
