1960. november 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
98
után az eddigi elképzeléseket hogyan kell továbbvinni. A fejlődést illetőleg megmondom őszintén, hogy nem vagyok olyan pesszimista, hogy azt merjem állitani, hogy az elkövetkező 5 éves tervünkben csak beruházás nélküli fejlődésről lehet szó, hiszen jármü-parkunk feltétlenül fejlődni fog, ha nem is olyan nagymértékben, mint amilyen mértékben itt előirányoztuk. Az sem olyan biztos persze, hogy nagyon helyes volna ma Budapesten 2ooo autóbusszal mozogni. Az looo autóbuszt már meghaladtuk és nem is olyan egyszerű kérdés ennek az looo autóbusznak a helyes üzembentar- tása. Ez a szám nyilván fejlődni fog. Járműparkunk nyilvánvalóan fejlődni fog, járműparkunk felújításával és rendbentartásával ugyanúgy fogunk foglalkoani, mint eddig. Lehet, hogy beruházásaink terén kisebb összegek fognak rendelkezésre állni, nem jelenti ez azonban azt, hogy a közlekedés nagy szervezete nem tudja feladatát megfelelően ellátni. Megmondom őszintén, hogy ez az anyag már harmadik, amelyet elkészítettünk. Nem egyszerű dolog röviden leirni a közlekedés összes kérdéseit. Most kiegészült. %y sor kérdés meg kimaradt. Úgy képzeltük, hogy a tanácsülés anyaga úgy lesz összeállítva, hogy természetesen szóbeli kiegészítésre szorul, amellyel kb. megvilágítjuk azokat a legfontosabb kérdéseket, hogy milyen irányban kívánjuk fejleszteni az egész kérdést. A felszólalásokra válaszolva: Csanády elvtárs, nagyon jó lesz, ha foglalkoztok olyan kérdéssel, mint a MÁV-tarifa- rendszer kérdése,^ rendkívül komplikált jegyrendszer kérdése összhangba hozandó a fővárosival. Tudniillik Ö3sze is függ a kettő. Amit Vészi elvtíírs mondott, az teljes mértékben úgy van. Azért is vetjük fel az anyagban, hogy szervezéssel nagyon sokat lehetne javitani, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközök jobb, észszerűbb kihasználásával javitani tudnánk a közlekedésen, hiszen a nagy-vasut behozé/ az embereket a város szivébe, ha nem kényszerítjük őket leszállásra különböző okok miatt. Ez nagymért ékben tehermentesítené a mi közlekedési eszközeinket. Az aluljárók kérdésében nem vagyok pesszimista, és szeretném, ha a Közlekedési Minisztériummal összhangban tudnánk ezt a kérdést tovább vinni. Égy bizonyos* hogy minél később kezdjük el, annál később kerülnek a sorompók felszámolásra és annál később alakulnak majd ki azok az építési módszerek, amelyeket Perényi elvtárs mondott. Helyes, ha a felüljáró szót is használjuk, de lényegében azért legtöbb esetben az aluljárós megoldások a helyesebbek Budapesten. J « _________________________I 4 - 13 - ^
