1960. november 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

99

Kint, a külső kerületekben talán a felüljáró a kedvezőbb, de a belső részeken, ahol a legjobban érint bennünket a kérdés, az aluljáróé módszer a legjobb és köztudomású, hogy minél később ismerjük meg épitési nehézségeit, annál később fogjuk kitalálni ellenszereit. Nagyon jól tudják azok, akik jelenleg is itt vannak, hogy a mélyépítési feladatok kezdetén magas folyéméterköltségek, később nem egy esetben felére vagy még alacsonyabbra redukálódtak, mert meg tudtuk találni az olyan módszereket, amelyek a hazai, illetőleg a budapesti talajviszonyoknak kedvezőbbek. Emlékszem, hogy amikor a Földalatti vasutat kezdtük építeni, akkor kb. 2-3- soros folyóméter-árral kezdtük, mint amennyivel jelen pillanatban épitjük a földalatti vasutat, alég lassan. Ezt csak példaként akarom felhozni.

Minél később kezdjük el tehát, annál később alakul ki az a szakgárda, amely csinálni tudja és annál később kerülünk olyan helyzetbe, hogy önköltségét és költségeit csökkenthetjük és tényleg egy kedvező helyzetet teremthetünk az épitési költség és a közlekedési megoldás szempontjából. Nagyon szeretném tehát, ha ezt a kérdést a Közlekedési Minisztériummal összhangban vinnénk és úgy tudom, hogy maga Kossá elvtárs is nagymértékben pártfogolja, hogy efeben a kérdésben a fővárossal együtt egy lépést előre lépjünk.

A BHÉV kérdését nagyon élesen felvetettük. Az anyagban nincs olyan élesen felvetve. Mi megmondottuk - és a BHÉV-nél dolgozó elvtáfcsak nem is vették rossznéven, amikor megmondottuk,- hogy egy óránként kb. 16 km-es sebességgel robogó vasutat mindennek lehet nevezni, csak elővárosi gyorsvasutnak nem. Korszerűsítése horribilis költségeket jelent, de azt hiszem, hogy mégis tudunk egy-két lépést előrelépni. Nyilvánvaló, hogy a jármükérdést nem szabad elhanyagolni és nem is akarjuk elhanyagolni. Sajnos, elszalasztottunk egy pár kedvező alkalmat, nem azért, mintha nem tudtuk volna, hogyan kell eljárni, de a baráti relációkban nem tgfütudtunk megfelelő jármüveket kialakítani. Általában összhangban a közlekedési ankéttal, a legutóbbi megbeszéléssel, amelyet Veres elvtárs vezetésével tartottunk, a KPM-el, de az OT-val is, és ma már szerencsére az iparral is, ott tartunk, hogy belátják és helyesnek tartják, hogy az uj korszerű jármüvek kialakításában közösen el kell járni. Kezdő lépések vannak, még csak botorkáló lépések, de az az érzésem, hogy most már elég kedvező a légkör ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni.

Kopta elvtárs, neked teljesen igazad van. Annakidején még nem is foglalkoztam a közlekedéssel és a városrendezés olI fi I

í " 1 i- 14 -