1960. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
64
kötelessége az Igazgatóság vezetőjének, hogy ennek a sz® pontnak ilyen határozat meghozatala nélkül is eleget tegyen. Sós: Ezzel az anyaggal kapcsolatban, amely a túlórákkal való gazdálkodást veti fel, nem lehet letárgyalni a két iparág összes problémáit. Mégis valamilyen segítséget kellene adni ennek a két iparágnak. Maradjunk az Ásványvíznél, ahol az első negyedévben a túlórák aránya 4.9 százalékot tesz ki, enryi tulóiát használtak fel. A helyzet az, ho y mindenütt varinak megállapított munkamene- tek, amelyeknek megfelelően kell megszervezni a munkát, - és vagy von ahhoz munkáslétszám, vagy nincs. Az egy, vagy másfél százalék még elfogadható, de az öt százalék körüli tuléra-mennyiség igen nagy. Azt hiszem, itt is vannak még bizonyos szervezési kérdések, amelyeknek a révén csökkenteni lehetne a túlórákat. Minden iparágban vannak nehézségek, mi azonban csak a mentségeket keressük. Vannak emberek, akiknek 3zinte járandóságuk a túlóra, é3 az illető azt szinte beszámítja a fizetésébe olyan módon, hogy havonta kap a túlórákból eznyit ós ennyit. Éppen ezért akkor, araikor nincsen szezon, olyan helyeken, mint az Ás^ányvizüzem, nem indokoltak a \ túlórák. Ennélfogva arra kell törekedni, hogy csak indokolt esetben engedjék meg a túlórákat. Ez rendkivül fontos dolog. Maradjunk a jav* slatoknál. Háber elvtárs beszélt arról, hogy az Igazgatóság vezetője tegyen hathatós intézkedéseket atulórák csökkentésére. Továbbá beszélt arról, hogy vannak objektiv körülmények, amilyen pl. a gépesítés elmaradása. Viszont a túlórák olyan mértékű gépesítésre vannak ■tervezve, mint amilyen mo3t van. Ami pedig az ellenforradalom után jelentkezett, ... Ildber: Az egész bérrendszer! S é s: De milyen bérrendszert Felvetem,- még akkor is, ha egyesetek a húsába vág - hogy milyen bérrendszer az, amely ^ mellett mindennap visszatérő ‘munkabér szerint lehet elszámolni a túlórákat. Túlóra az lehet, ami felmerül nagyobb mennyiségű munkák elvégzésénél, - pl. a hét végén - ani elkerülhetetlen a gépesítés mai foka mellett, hogy ugyanannyi munkással ugyanabban az üzemben elegendő kenyeret vagy péksüteményt biztosítsanak az Ö38zlakCB3ág részére. Ez valóban olyan objektiv körülmény, amelyet a sütőipar jelenlegi felkészültségi helyzetében nem lehet elkerülni. Nem lehet azonban eltűrni, hogy túlórának minősítsék azt \ a mindennapos, szükségszerű tevékenys^ et> amelyet el kell végezni. Mert ha igy volna, akkor mondhatnánk, hogy túlórát jelent a |L _ új | 4 "
