1960. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
60
ft re ■»■»« *»ua0 mmmm I * rl3 Az iparltanuló-képzés tekintetében a következőket tudnám javasolni* Jobban össze kellene kapcsolni az általános képzéssel* KörUlbelUl 6 MTH-intézetben megnéztem a felvételeket. Nagyon sok szülőnek éa fiatalnak azt mondják, hogy betelt a létszám, próbáljon meg segédmunkásként elhelyezkedni a fiú és majd egy év múlva kísérelje meg a felvételt újból. Fel sem vetik, talán nem is tudnak róla, hogy ugyanakkor máshol, a vendéglátóiparban vagy a sütőiparban taolna hely. A budapesti ifjúságot elsősorban a vaslpar, az elektromosipar és számos más ipar húzza maga felé, nem pedig a pék-, a hentes-és hasonló Bzakmák. Pedig állítom, hogy a dolgok jobb összekapcsolásával, kellő felvilágosítással ezekben a szakmákban is biztosítani tudnánk a létszámot, mert a szülők inkább oda adják gyermekeiket azok 15-17 éves korában ipari tanulónak, mint hogy várjanak 1-2 évet éa mág 20 éves korában sem keressen a gyerek, hanem akkor menjen ipari tanulónak. Talán ez is segítene. Itt van azután a következő: Nagyobb propagandát kel- lene folytatni a létszám biztosítása végett. A létszámot döntő többségében budapestiekkel vagyunk kénytelenek feltölteni, mert a vidékieknek nem tudunk lakást, munkásszállást adni. Nagyon sok sziilő jön hozzánk azzal, hogy nem tudja elhelyezni általános, vagy középiskolából kikerült gyermekét, segítsünk elhelyezni. Mi azután felvetjük a közlekedési munkaterületen való elhelyezkedés kérdését. Megmondjuk, hogy keres annyit a lány, mintha elmenne firkásznak, vagy más munkára. Néha azonban megmondják a szülők, néha meg benne van hallgatásukban, hogy bizony nem jó a közvélemény a kalauznőkről épp úgy mint az eszpreaszós-nőkről stb. Én ezzel nem értek egyet és ha ilyen jelenséget észreveszekjrögtön fel is vetem, de ha a közvéleményben van ilyesmi, akkor nekünk tenni kell valamit, a kérdéssel szembe kell néznünk, nem szabad azt mondanunk, hogy ilyesmi egyszerűen nincsen. Nem ártana tehát, ha propagandánkban többet foglalkoznánk ezzel a kérdéssel. KörUlbelUl ezeket kívántam felvetni, de ismétlem, hogy én szükségesnek tartom, hogy egyrészt tanácskozzunk a dolgozókkal, másrészt pedig, hogy a szakigazgatási szervek vezetői legköze*- lebb konkrét elképzelésekkel jöjjenek a VB. elé arról, hogy mi lenne a legjobb megoldás, amely persze nem-csak beruházásokból állana, !hanem ezernyi apró más dologból is. (bo »
