1960. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
59
! i ,j — 12 — meglepett egy kiesé, mert úgy gondolom, hogy a helyzet rosszabb annál, semhogy úgy lehetne felvetni a kérdést, hogy kőnkréten javaslatot teszünk bizonyos beruházásokra és ipari-tanuló képzésre. Úgy gondolom) törnünk kell a fejünket azon, hogyan próbáljuk magunkat kivinni ebből a helyzetből. Az anyag első részében szerepel, hogy a Munka Törvénykönyvével ellentétes helyzetbe kerülünk a kereseti aránytalanságokkal stb. Mi viszont azt látjuk, hogy éppen a rendkivül sok túlóra következtében, különösen a közlekedés területén, az emberek nevelése, szakoktatása, az általános társadalmi életbe való bevonása terén közel sem tudunk olyan eredményt elérni, mint az ifjúság rétegében. Az érdekvédelmi problémák tekintetében sem. Sokszor szemet kell hunynunk bizonyos dolgok felett, mert látjuk azt a kényszerhelyzetet, amelybe a sok túlóra belesodort bennünket. Néhány gondolatot szeretnék felvetni konkrét javaslatként: Véleményem szerint mindenekelőtt nagyobb szigorral \kellene foglalkoznunk a túlórák kérdésével. Azért mondom ezt, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy kizárólag a létszám-probléma idézi elő ezt a helyzetet. Elfogadom, hogy az ifi/óny-Jellegű fogyasztás miatt a szükséges létszámot pontosan megállapítani nem tudjuk, de már az ásványvíz tekintetében pl. nem az I. negyed a fő i^ény, hanem inkább a II. és a III., márpedig az idei I. negyedben itt túlteljesítettük a tavaly I. negyedévi túlórákat. Egy másik ilyen gondolat az, hogy alaposabban meg j kellene nézni a munka megszervezését, különösen a közlekedés területén. Jönnek hozzánk emberek és sokszor úgy érezzük, mintha egyes vezetők szinte önkényesen intézkednének a munka megtervezésében. Bélelőtt 10 órakor hazamegy az alkalmazott, délelőtt 2-kor újra bemegy, másnap hajnalban kezd, 3 órán át otthon van, azután ismét megy munkába. Pihenő ideje is szét van tehát szabdalva, utazással tölti el egy részét. Azt hiszem, hogy tanácskoznunk kellene többek között a közlekedésÁbizon.yos\dolgozóinak igfg csoportjaival, azokkal az elvtárssakij^ akik már veteránjai a közlekedésnek: adjanak konkrét javaslatot arra, hogyan tudnánk előbbre Jutni. Konkrét javaslatom nincsen, de véleményem szerint ez is elősegítené a túlórák számának v csökkentését. Egyetértek persze azzal, hogy a létszámot is alaposabban meg kell nézni. L-------------' -I , . ao^
