1959. augusztus 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

205

*& . .. .

■ gimp

i- 17 ni. Ha Fejér látván nem lenne a Vidám Színpad igazgatója, vagy Kállai Istvánnak nem sikerült volna elérnie egy 4oo-as szériát bohózatával a Vidám Színpadon, akkor ebből a két munkájukból nehezen jöttek volna ki snyagilag az uíóbbi két. évad folyamán. Egy prózai munka megírása nagyobb műgondot, lelkiismeretességet, több időt igényel, mint egy bohózat ösz- szeállitása. Eszel szemben az a helyzet, hogy nagyobb nehézségekkel küzdünk a látogatottság terén egy színvonalas, hal- dó szellemű prózai mü bemutatásánál, mint egy hal'dó szellemű, de könnyed,zenés darabnál.

Hozzájön még az is, hogy a progresszív adóztatással kapcsolatban, amely - lyel teljesen egyetértek, a prózairók kerülnek háttérbe, már tudniillik azok, akik sok időt szentelnek egy-egy alkotásuk megírására, mert egy komoly prózai munka megírásával feltétlenül legalább egy évig foglalkozik az iró és nem biztos, hogy a reá következő évben újból meg tud irni eSV olyan darabot, amely bemutatásra kerül. Javasolom tehát, ho y a ni- vós prózai darabok bemutatásánál a prózairók magasabb tantiemben részesüljenek, bár erre vonatkozólag nemzetközi megállapodások is vannak.

Ha a tantiem módosítása nem menne, akkor bizonyos ösztönző prémiumokat kellene adni a prózairóknak, mert pl. a József Attila Szj_nház esetében el kell mondanom, hogy nehéz találni egy olyan irót, aki 65 ft-os látogatottság mellett megtalálja anyagi számítását. Nem mondom, ho y az iró anyagias, de ez a hivatása, ebből él. Hovatovább oda jutunk, hor,,y nem találunk irót, mert feltétlenül előlegre van szüksége. Nem vagyok hive annak, ho y előlegeket dobáljunk ki az ablakon, mert az eddigi gyakorlat bebizonyította azt, ho gyha a szinházak 8-lo írónak kiszórnak előleget, még nem biztos, ho y abból 2 jó darab lesz. A rendelet értelmében, ha elfogadjuk egy iró szinopszisát, 24oo Ft-nál nagyobb összeget nem haladhat^# meg az előleg, s amikor ezt megkapta, akkor kezd csak dolgozni. Azt javasolom, hogy amikor elfogadjuk valakinek a munkáját, kapjon valamilyen kultúrpolitikai támogatás formájában ösztönzést, mert különben pl. a mi két házi szerzőnk, ékéét Fejér István és Kállay azt fogják mondani, hogy inkább színvonalas bohózatot, vagy zenés darabot irnak, ami 3-4 hónap alatt kész, nem pedig egy évig, vagy másfél évig egy prózai darabot, amelynek megvan az erkölcsi sikere, de nem találják meg az anyagi számításukat. Elég szűk kör az, ahol tárgyalhatunk, lényegében a szinházak ugyanazokkal tárgyalnak, néha nz egyik iró átmegy a másik színházhoz és vissza, de nem duskálkodhatupk bennük. Az irók szívesen tárgyalgatnak, de nem dolgoznak olyan kc/créten, hogy ez biztosíték lehetne a szinházak számára. , hogy a színházak az olyan haladó szellemű darabokért, amelyek kultúrpolitikai és

| politikai célkitűzéseiket elősegítik, kultúrpolitikai támogatást kap- I

L- ra -rój