1959. augusztus 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

205

*& . .. . ■ gimp i- 17 ­ni. Ha Fejér látván nem lenne a Vidám Színpad igazgatója, vagy Kállai Istvánnak nem sikerült volna elérnie egy 4oo-as szériát bohózatával a Vidám Színpadon, akkor ebből a két munkájukból nehezen jöttek volna ki snyagilag az uíóbbi két. évad folyamán. Egy prózai munka megírása nagyobb műgondot, lelkiismeretességet, több időt igényel, mint egy bohózat ösz- szeállitása. Eszel szemben az a helyzet, hogy nagyobb nehézségekkel küzdünk a látogatottság terén egy színvonalas, hal- dó szellemű prózai mü bemutatásánál, mint egy hal'dó szellemű, de könnyed,zenés darabnál. Hozzájön még az is, hogy a progresszív adóztatással kapcsolatban, amely - lyel teljesen egyetértek, a prózairók kerülnek háttérbe, már tudniillik azok, akik sok időt szentelnek egy-egy alkotásuk megírására, mert egy komoly prózai munka megírásával feltétlenül legalább egy évig foglalko­zik az iró és nem biztos, hogy a reá következő évben újból meg tud irni eSV olyan darabot, amely bemutatásra kerül. Javasolom tehát, ho y a ni- vós prózai darabok bemutatásánál a prózairók magasabb tantiemben része­süljenek, bár erre vonatkozólag nemzetközi megállapodások is vannak. Ha a tantiem módosítása nem menne, akkor bizonyos ösztönző prémiumokat kellene adni a prózairóknak, mert pl. a József Attila Szj_nház esetében el kell mondanom, hogy nehéz találni egy olyan irót, aki 65 ft-os láto­gatottság mellett megtalálja anyagi számítását. Nem mondom, ho y az iró anyagias, de ez a hivatása, ebből él. Hovatovább oda jutunk, hor,,y nem találunk irót, mert feltétlenül előlegre van szüksége. Nem vagyok hive annak, ho y előlegeket dobáljunk ki az ablakon, mert az eddigi gyakor­lat bebizonyította azt, ho gyha a szinházak 8-lo írónak kiszórnak előle­get, még nem biztos, ho y abból 2 jó darab lesz. A rendelet értelmében, ha elfogadjuk egy iró szinopszisát, 24oo Ft-nál nagyobb összeget nem haladhat^# meg az előleg, s amikor ezt megkapta, akkor kezd csak dol­gozni. Azt javasolom, hogy amikor elfogadjuk valakinek a munkáját, kapjon valamilyen kultúrpolitikai támogatás formájában ösztönzést, mert különben pl. a mi két házi szerzőnk, ékéét Fejér István és Kállay azt fogják mondani, hogy inkább színvonalas bohózatot, vagy zenés darabot irnak, ami 3-4 hónap alatt kész, nem pedig egy évig, vagy másfél évig egy prózai darabot, amelynek megvan az erkölcsi sikere, de nem talál­ják meg az anyagi számításukat. Elég szűk kör az, ahol tárgyalhatunk, lényegében a szinházak ugyanazokkal tárgyalnak, néha nz egyik iró át­megy a másik színházhoz és vissza, de nem duskálkodhatupk bennük. Az irók szívesen tárgyalgatnak, de nem dolgoznak olyan kc/créten, hogy ez biztosíték lehetne a szinházak számára. , hogy a szín­házak az olyan haladó szellemű darabokért, amelyek kultúrpolitikai és | politikai célkitűzéseiket elősegítik, kultúrpolitikai támogatást kap- I L- ra -rój

Next

/
Thumbnails
Contents