1959. augusztus 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
206
i-is nak bevételük pótlására. Meg kell tehát nézni, vájjon nem lehetséges-e az, hogy az az erkölcsi sikert elért iró, aki munkájával rend szerünket támogatja, életünket segíti elő, hasonló ösztönző támogatást kapjon. A tanácsi szinházak meglehetősen elhanyagoltak, hiszen a tőkés igazgatók 1945-ig a szinházak megépítése óta alig .fordítottak valamit a színházakra, ezeket a hiányosságokat feltétlenül pótolnunk kell, feltétlenül szükséges, hogy a szinházak folyamatosan foglalkozhassanak állaguk megőrzésével is, mert nem elég az, hogy tudjuk, hogy 5 év alatt ezt vagy azt a színházat rendbehozzuk, mert a többi szinházak állaga ez alatt az 5 év alatt is állandóan romlik. Biztosítani kell tehát az állag megőrzését addig, mig a szinház nagyobb renoválására, felújítására nem kerül sor. Tapasztalatom szerint a tanácsi szinházak lényegesen gyengébb költségvetéssel dolgoznak, mint állami színházaink. Nem tudom, hogy a többi színházaknak mi erről a véleményük, Nem gondolok arra, hogy olyan mértékű dotációban részesüljünk, mint az Opera vagy a Nemzeti Szinház, amelyek végeredményben kiemelt szinházak, de lehetetlen, hogy mi költségvetásileg rosszabbul álljunk, mint az állami szinházak. A Művelődésügyi Minisztérium gyengébb költségvetéssel adta át ezeket a színházakat a Fővárosi Tanácsnak, mint amilyen költségvetésre szükségük lenne, ebből adódik az, hogy az állami stoinházak mindenféle vonatkozásban jobb helyzetben vannak. A Néphadsereg Szinhiza 9 éves épillet, c<e ott minden évben tatarozás van, tetőfestés, stb. Erre sem a Madách Színháznak, sem a Petőfi Színháznak nincs lehetősége. Legalább egyenlő elbánásban részesüljünk az állami színházakkal. Dr. Szilágyi : T. Végrehajtébizottság! Csatlakozom í'odor elvtárs megállapításaihoz. Azt hiszem nem érdemes ezekről most több szót vesztegetni, a kérdések elég élesek és hivatalos főrumok foglalkoznak is velük. Szeretnék azonban egy speciális kérdéshez hozzászólni és ebben a tekintetben a Végrehajtóbizottság segítségét kérni. Az Állami Bábszínház már az elmúlt évadban is, de ebben az évad- t bán még jobban megváltoztatta profilját, uj elveket váltott valóra és a népművelési osztály segítségével égyre inkább gyermekszinházzá válik. Fő célja tehát a múlttól eltérően már nem a felnőttek könnyű műfajjal ** való szórakoztatása, hanem a gyermekek művészi nevelése. Igyekezünk minél szélesebb körben elvégezni ezt a munkát, amely erősen kapcsolódik az iskola nevelő munkájához, hangsúlyozom nevelő és nem politikai munkájához. A múlt évad végén azonban ez a törekvésünk akadályokba ütközött, úgy hogy ezt a Végrehajtóbizottság elé kell terjesztenem. Q / ; j I .ói * ****** x*p Jr ■ ■ - ~ - fo
