1958. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

244

-'to. I

4 - 30 - ^

Gyalmos elvtár3 igen értékes figyelmeztető szavakat intézett az igazgatókhoz az egyik értekezleten, éppen akkor, amikor a túlterhelésről volt szó, és felhívta a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk, ne engedjünk meg még olyanfajta túlterhelést sem, hogy a tanár nagyon sokkal többet adjon, mint amennyi a kötelező tananyag. Tanáraink elsősorban a magyarban és a történelemben hajlamosak arra, hogy többet adjanak.!Természetesen általánosítani sem ilyen, sem olyan módon nem lehet, és én inkább a saját tapasztalataimat mondtam el.

Néhány szót szeretnék még mondani a pedagógus -utánképzésről. Amikor arról van sző, hogy a pedagógusok 9 %-át ilyen, vagy olyan okokból eltávolították az iskolákból, - persze sokan disszidáltak is - akkor meg kell nézni, hogy milyenek azok a fiatal pedagógusok, akik a helyükre állnak. Bizonyos értelemben nyitott kapukat döngetek, mert át fog alakulni az egyetemi továbbképzés. De egy feladat van, ami a művelődésügyi minisztérium feladata lesz, - de amihez a városi tanácsnak kell segítséget adnia - i x&K hogy azok, akik a negyedik év után mint tanárjelöltek iskolákhoz kerülnek, minimális pedagógiai gyakorlattal, - bár most aránylag elég sok a 6*^r^e mi, akik régóta tanítunk, tudjuk, hogy egy évhez képest a 6 hét nagyon kevés - hogy ezek olyan tovább_ képzésben részesüljenek 1-2 éven keresztül, ami pótolja számukra a gyakorlóévét. Erre azért is nagy szükség van, mert bár a tanárjelölteknél sok pozitívumot láttam, sokszor igen helyes az állás- foglalásuk, de ezt inkább úgy kellene kifejeznem, hogy szakmai kérdésekben. A tanulók előtt nem mernek, nem tudnak megnyilvinulni.

A jelentésben szó van az osztályfőnöki órákról, mint olyanokról, amelyeket a nevelők szivesen fogadtak. Ezt nem merném általánosítani, - inkább félnek az osztályfőnöki óráktól, különösen akkor, ha ez politikai állásfoglalást is jelent a részükről. q j ^-ÁUgggk » *****

I-