1958. március 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
242
fe - 28 - 1 és azt hiszem, ho;réy nem sok beleszólásunk volt ebbe, de ami összefügg az ál4alános oktatási kérdésekkel ás amiben a fővárosnak is állást kell foglalnia. Mi megpróbáljuk, hogy a magunk részéről állást foglaljunk. Az utóbbi idóben sokat foglalkozunk az erkölcsi nevelés, és általában a nevelés problémáival, és az a véleményünk, hogy itt még nagyon sok a tennivaló. Egyáltalában nem látom olyan kedvezőnek a helyzetet, mint ahogyan azt Dezséry elvtárs vázolta. Tapasztal- tóm szerint a szülői munkaközösségek még ma is a túlnyomó többségükben rendezvényekkel foglalkoznak, és nem állnak azon a színvonalon, hogy nevelési kérdésekben oda tudjanak állni a tantestületek mellé, - ez igen ritka - és ha oda is állnak, akkor sem elvileg, hanem legfeljebb egy-egy gyermek ügyének a megoldásával kapcsolatban. Itt sok függ attól, hogy milyen irányítást kapnak a szülői munkaközösségek, de sok függ a tantestületektől is, amelyek nem segítenek a szülőknek a nevelés problémáiban. 0 t t a : Szó volt arról, nogy a magyar és a történelem tantárgyakból igen sok a tananyag. Mint iskolánál dolgozó pedagógus kénytelen vagyok leszögezni, hogy valóban ez a helyzet. 8rójmBMa±ibxk*aiim 8-900 oldalt kell a tanulóknak érettségire megtanulniok, ami igen nagy anyag. Tudomásom szerint foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ezt megfelelő módon rendezzék. Dezséry elvtárs elfelejti, hogy amikor rai iskolába jártunk, akkor Ady-tól legfeljebb 1-2 verset említettek meg, - ha egyáltalában megemlítették. Meg kell nézni, hogy ma a tantervben hány érán át foglalkoznak Adyval, József Attilával és másokkal. A jelenkori irodalom igen nagy anyagot foglal össze . A jelenkori ; l}2 'ta mm * <■•** ,» U~ mr -
