1957. november 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

247

* + is&p

I

4 m 29 mind a két tételével, - azzal a tételével is, amely elvi követelményként állítja fel, hogy egy vagy két területre koncentráljuk a beruházásokat, a többi népgazdasági ágak fejlesztését pedig szorítsuk háttérbe. Ha ezt véglgvi'feszük és általánosítjuk a tanácsi gazdálkodás körén túl, a népgazdaság egészére, és azt mondjuk, hogy áz elkövetkező időszakban mondjuk - mivel továbbfejlődésünknek alapja az ipar•

az ipar fejlesztésére koncentrálunk mindent, ez azt jelentené, hogy

két-három esztendeig az összes beruházásokat egyedül csak az ipar fejlesztésére kellene koncentrálni. Elképzelhetjük, hogy mi történik ez alatt a lakásügyi, az egészségügyi, a közlekedésügyi és a többi problémák megoldásával. Ez azt jelentené, hogy lennének olyan ágazatok, ahova 10-15 éven keresztül egy huncut fillért sem tudnánk adni. Sásdi elvtárs a tanácsi gazdálkodás aránytalanságait akarja felszámolni, de téved, mert éppen az ellenkezőjét érné el: a meglévő aránytalanságok még súlyosabb aránytalanságokká változnának.

A másik: a bevételek fokozása, - és ebből a óéiból néhány, általa javasolt helyiipari tevékenység fejlesztésének ki- terjesztése és előtérbe hozása annak érdekében, hogy a bevételeket

fokezzuk. Azzal a megállapítással, hogy a bevételeket fokozzuk, elegy et

vileg egyetértek, - nem értek/azonban azzal, hogy mindenáron fo- „ / kozzuk, és ezt más ágazatok fejlesztésével szembeállítjuk, pl.: a

neoncső-gyártás fejlesztését állítsuk szembe és oldjuk meg a lakásépítés terhére. Ilyenekkel nem tudok egyetérteni. Egyszóval: Sásdi elvtárs mindkét elvi követelését elfogadhatatlannak tartom, - és ezzel az ágazatonkinti felosztással, amit a végreliajtó bizottság megtárgyalt, - és tudomásom szerint mar egy hónappal ezelőtt egy végrehajtó bizottsági ülésen megtárgyalta, hogy milyen legyen a fő

M

0- S