1957. október 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
140
i élé' «■ e • Azon gondolkozunk, hogy visszaállítjuk -■ gi helyzeteti ismét rögzítjük a vendéglátóipari árakat, - mert az étlapi árak is állandóan mozognak a nyersanyagok árának változásával. Ehhez azonban az szükséges, hogy az állandó nyersanyag- árak bevezetésével leirja a Pénzű yminisztérium az ebből származó különbséget, tehát dotálja az igy keletkező veszteséget. Vegyük azt az esetet, hogy a burgohya télen mindig drágább, mint nyáron. Márpedig a burgonya komoly alapanyaga a vendéglátóiparnak. Ha azonban a vendéglátóipar törvényes alapon, a meglévő rndeletekre támas kodva változtatja az árakat, akkor az étialapokon megint áremelkedés áll elő és a fogyasztók rés érői kifogásokat hallunk. Ezen feltétlenül változtatni kell. Diósi elvtárs felvetette, hogy helyes volna az étlapokon együttesen feltüntetni az árakat, tehát a százalékokat is beleszámítva. A felszabadulás előtt is volt felszolgálási dij, akkor is százalékok szerint tüntették fel az árakat, de (gészen 5o.-ig volt forgalmi adó is, amelyet külön tüntettek fel, sőt helyenként luxusadó is és annakidején penki sem kifogásolta ezt. Márpedig nem hiszem, hogy annakidején jobban tudtak volna számolni a fagyasztók mint most. Hogy külön van feltűnt tve az Ulvefogyasztási dij és külön a zenedij, annak megvan a maga oka. A zenedij külön feltüntetését az tette szükségessé, hogy egyáltalán nemtudtuk felmérni, ho.gy mibe kerül a‘vendéglátóiparnak a zene, hogy tehát t 1 egyes üzemek ráfizetnek-e a zenére vagy sem, - meft sjjnos^ez is elég sok helyen előfordult. Most fogjuk bevezetni, ho y a ,/ zenészek a zenedijból kapják fiz; tésüket. Tehát külön kell tartani a zenedijat. Az ülvefogy sztási dij bevezetése pddig lehetővé tette, hogy azonos bá«B»on udjunk elszámolni a különböző üzemekke ____________ami az adminisztráció eg.vszeriSüBitáaére. vezet.. ......................................... 4 - 25 X mr