1957. június 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

13

v - i I i- 3 ­A költségszint kedvező alakulásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a bazisidőszakkal történő összehasonlítás a Mozgóképüzemi Válla­latnál nem mutat reális képet, mert 1957. január 1-óvol a kölcaöndij százalékos kulcsa erükként,, arai a vállalat költségszintjét jelentősen megjavította, önköltségen belül az értékcsökkenési leiras - áz eddig még leltárban non szereplő állóeszközök nyilvántartásba vétele követ­keztében -, az egyéb költség pedig a fokozottabb karbantartás miatt emelkedett. A Vidám Park költségszín tjének kedvező alakulását kizárólag az árbevé­tel növekedése eredményezte. Á Vidám Park veszteségének oka az idényszerűség, mert a vállalat a kar­bantartási és felújítási munkálatokat nagyrészt az I.negyedévben végzi. Az Épit.ési Igazgatóság szakigazgatása alá tartozó vállalatok száma nem vmbzo~lT7 - *2o jüdtÜK!tí cs 9 központi vállalat irányítását látja ol. A vállalatok munkájára jellemző ada+okot az alábbi táblázat mutatja: Terimért, Költségszint 1957.I.n.é.válla- Állami 1956, 1.n. 1956.1. 1957.1. lati eredmény támogatás é.tónyoz, n.é. n.é, nyereség veszteség $-ában tény tény o" z e r forintban Tatarozó és é­pitőipar lo5.5 88.3 96.4 4.o5o 2.376 Szerolőinar 86.3 84.4 9o,6 1.137 __________ih_»9 TU8_ 2.2^4. l£l„ _ -_______________ . összesen:_______lol,9 _____87.7 95.5 5.338_____2.376___________-____ A negyedév során az előző év azonos időszakával szemben túlteljesítés csak a tatarozó és építőipari szakmánál jelentkezett, tíz a nüvokodéu azonban csak látszólagos, mert a bázisidőszalchoz viszonyítva árválto­zások történtek. A helyreállítási^munkákat pl. január hónapban ráfordí­tó sós alapi n. februárban a Helyreáll! táei-Egységárgyüjtömény alapján, márciusban pádig az előző évi Tatarozás! Egységárgyüjtömény árai alap­ján kellett elszámolni. Az egyéb munkáknál megszűnt a II. területi bér­csoport alkalmazása, ami a vállalatok egy részénél kb 3 $ többletbe­vételt eredményezett. A szerelőipar és a helyi ipar lemaradásának dön­tő oka az anyaghiány volt. Az egy főre jutó termelési érték és az átlagbér alakulását a következő adatok szemléltetik: 1956.1. 1957.1. Index negyedév negyedév # 1 munkánfőre jutó torm.ért. 13Ve98 Ft 11.925 Ft. 91.o műnk.''a lé tsz ám 6753o 7.289 111.6 munkás átlagbér 3.233 Ft 4.536 Ft. 14o.3 A bázisidőszakkal történő Ösozohe 'onlitás azt mutatja, hogy az 1.9 «S-ol magasabb termelési értéket a munkás lé t szála 11.C /-0 3 növekedése követ­keztében érték el a vállalatok. A létszámemelkedés általában az összes vállalatra jellemző. Mindössze 6'vállalat nem éri el a bázisidőszak mun­kás lét száráé Egyes vállalatoknál /Budapesti Építőipari Vállalat, Fővá­rosi Tatarozó Vállalat/ a növekedés meghaladja a 3o /~ot is, a létszám­emelkedés főleg az építőipari munkásoknál jelentkezett, A termelékenység csökkenésének oka egyrészt az, hogy a vállalatok a te" • josítmény-bárezési'ől az időbérozésre tértek át, másrészt a műszaki irá­nyi tás és ellenőrzés nagymértékben meglazult. Kedvezőtlenül befolyásol­ta termelékenység alakulását az is, hogy a vállalatok egy része ja­nuárban és februárban 4o érás munkahetet vezetett be azzal, hogy a kié­43 ' ’ \

Next

/
Thumbnails
Contents