1957. május 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
153
4 - 33 - 9 hogy ennek a mozgóiódáénak volt is bizonyos erkölcsi alapja. Októberben azután szinházpolitikai kérdésekben is kezükbe került a. hátk/o*. Meg is mutatták, hogyan épitik újjá a magyar színházat. Téréi Árpád pl., aki bizonyosan nagyon derék ember, a közelmúltban fontosnak t' rtotta Debrecenben bemutatni egy angol szerzőnek egy mocskos antiszemita darabját. Magyar Bálint nem restelte úgy glorifikálni Molnár Ferencet, hogy darabjának bemutatójára előírta, hogy csak disz-öltözet- ben lehet tapsolni. Alkalmat adott ez arra, hogy estéről-estére tüntetések foT^anak és nem is a szocializmus épitése mellett! Minden tiszteletem egy ilyen színházigazgatóé, de egyéni Ízlése: nea a miénk! Hivatalos fórumon is kijelentette, hogy "szakit ni | kívánok azokkal a romartikus csatahajós darabokkal. Vissza akarok térni a szobadarabokra." Mindenki tudja, hogy miről van szó, hogy ez mit jelent. Restaurálni a burzsoá színpadot I Osak egy példát! A Kaméliás hölgy bemutatója időszerü-e most vagy sem? Kádár elvtárs és a kormány arra iparkodik felhívni az e-ész országnak a figyelmét, hogy minden erőnket a politikai kérdésí^T^az ország tslpraállitására, a szocializmus építésére! A Madách Színházban pedig azt mondja ez a darab, hogy I i * nea ez a fontos, hanem elterelni a figyelmet éppen a fontos kérdésekről! Nea vitatkozom ennek a darabnak az értékéről. Néaeth ,Antalt senki sem fogja kommunistának tartani, de mint a Nemzeti Szinház igazgatója,leszegezte, hogy minden izében ^ ócska darab, eljárt felette az idő. Ha ezt mondhatta Németh Antal 1944-ben, akkor mennyivel inkább mondhatom én, a kommunista |1957-ben! Zilahy darabjának külön megvan a maga pikantériája: az, hogy szerzője a léggyalázatosabb támadója a mi boldogtalan kis hazánknak. tag „ • ,'^sMP *m»é*
