1957. május 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
154
M&KBB És az uj magyar darabok? Nem akarok a Széchenyiről beszélni. Istenem: kit érdekel? A melóst nem. Bemutatták Hubainak a darabját. Nem tartom a . daraoot ellenforradalminak, ellentétben mindazokkal akik annak tartják, de hogy bárgyú és eklektikus, az bizonyos! Vészinek a darabja jál odamondogat a világnak október előtti hangnemben és azt bizonyítja, hogy mit nagy ügyek, mit újjáépítés: le kell mennünk egy kis vidéki helyre és ott elmerülni. Felfordul az embernek a gyomra. Ez nem szocialista magyar színjátszás. Aczél elvtárs, a szocialista-realista színdarabok úttörői, iszonyatos nehéz helyzetben voltak, mert a színházaknál szóba sem álltak velük. A kritika, sntely egy 'egységes klikk kezeiben volt, g/alázta, ütőt te f verte őket. Nem kitaposott utakon jártak és ahelyett, hogy összefogott volna érdekükben a színházigazgató, a főrendező és a dramaturg, az egész enseeablét ellenük hangoltuk. Éveken keresztül nem tudtak kibontakozni. Ha Hubai darabjával szemben 75 tókai leszállítják a színvonalbeli igényt, akkor a kommunista íróval, a szocialista-realista darabok Írójával szemben 125 ,tókai felemelik. Helyes', emeljék fel, de ho-y otthont kapjon, ahol intézmény esen gondoskodhatna.: róla, az egy elengedhetetlen követelmény. A realista színjátszás, a szocialista magyar darabok, a provincializmusból való kiemelés azt jelenti, hogy hozzanak ide ragyogó uj, neorealista olasz, francia, angol, vagy nyugat-német színjátszást is! Nem vagyunk mi szek- tánsok, mi Kádár politikájáért, a kétfrontos politikáért egyaránt küzdünk. További mondanivalóidat csak a fővárosi szinhá/SJf * . I- 34 - 9 ú
