1957. március 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

114

I- 31 - I

Szilit Tisztelt Végrehajtóbizottsági Én ahhoz a kérdéshez szeretnék hozzászólni, amely az előterjesz- tés 3* pontjában szerepel és amelyet a kerületi elnök elvtáraak, és általában a kerületi tanácsok a legtöbbször vetettek szemünkre az önállósággal kapcsolatban, - ez pedig az ipari vállalatok kérdése*

Az ipari vállalatokat kezdetben valóban a kerületi tanácsok alakították meg, üzemeltették és hosszú ideig irányították. Nem minden vállalatót, de fóleg a J^ézmüipari Vállalatokat. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy ez a módszer és ez az irányítás nem vált be, mert a kerületi tanácsok irányítása alatt álló vállalatok nem azzal az igénnyel összhangban termeltek, amely Budapesten jelentkezett, hanem elkezdtek gyártani

Ch/t \ VM)i

olyan cikkeket, amelyekből egy pár év alatt asuQÜ elfekvő készlet keletkezett, hogy értékesítése külön gondot okozott.

Hogyan történt ez? ügy, hogy ha egy oikkből hiány volt egy kerületben, akkor a vállalat a kerületi ipari osztálytól, vagy VB-tól olyan utasítást kapott, hogy kezdje el gyártani ezt a cikket. Blkezdte gyártani, de nem gondoltak arra, hogy azt a cikket, amelyból hiány van abban a kerületben, egy másik kerületből, vagy a központi árualapból esetleg pótolni lehet.

Ez az egyik kérdés.

A másik pedig az, hogy az ipar irányításában nem lehet érvényesíteni azt az elvet, hogy minden kerület saját szemszögéből nézze az ipart. A népgazdaság mostani konstrukciója ezt nem engedi meg. Nem is lehetséges ez, hiszen minden áru, amelyet egy kerületi ^ézmüipari Vállalat gyárt, a központi , /■

árualapba kerül. Nem áll tehát az, amit Bugár elvtárs és több / <

elnök elvtárs állit, hogy a kerületben jelentkező igénynek megfelelően gyártson egy kerületi Kézműipari Vállalat. Ez nem lehet - séges.

XS&fL * ■ : ® —————————————■■ —■1^——————