1957. március 22. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

115

A másik kérdés a gazdaságosság kérdése. Ezt is igen alaposan vizsgáltuk az elmúlt években, mert bő tapasztalatunk van már. A kerületi vállalatok ugyanis voltak már kerületi kezelésben is, pillanatnyilag pedig trösztök alá tartoz- I nak. A vizsgálódás során arra a megállapításra jutottunk, hogy az

iparnak központból való irányítása sokkal gazdaságosabb, mert nem szükséges annyi szakember, mint akkor, ha kerületi kezelésben, kerületi irányítás alatt áll. Amig ugyanis a kerületekhez tartoztak a vállalatok, minden kerületben kellett tervelőadó, munkaügyi előadó, könyvelő, pénzügyi szakember stb., ha tehát mindenütt oaak egy-egy fő foglalkozott egy szakággal, akkor is 22-ezer annyi ember kellett, mint központi irányítás esetén.

Sokkal nagyobb létszámmal lehat tehát Így irányítani az ipart.

Hogy pedig minden kerületben más-más ssempontok érvényesüljenek az iparra nézve, az elképzelhetetlen, legalábbis a népgazdaság mostani konstrukciójában. Nem lehet decentralisáltan irányítani egy olyan ipart, amelyrejnézve az igények elsősorban nem a kerületben jelentkeznek, hanem itt, tehát itt kell megállapítani azt, hogy hány cipőt, mennyi ruhát, mennyi konfekció- árut stb. kell gyártani. Alaposan meg kell világítani ezt a kérdést az ankéton azért, hogy végre megértsék azok az elvtáreak, akik állandóan évről-évre felvetik és akik előtt úgy tűnik, hogy a kerületi önállóságot elsősorban az ipar irányításában j sértjük meg. Jó lesz, ha az ankéton megmagyarázzuk, számokkal,

tényekkel egyértelmüleg megvilágítjuk, hogy miről van sző.

Mert abból, hogy a kerületi tanácshoz tartozzék egy vállalat, nem Indulhatunk ki. Most már van tapasztalatunk, mert volt Így is, meg úgy is, könnyen össze tudjuk hasonlítani, hogy melyik a gazdaságosabb. A népgazdaság szempontjából elsősorban sz a döntő > i f éa a kerületi elvtársaknak is elsősorban azt kell nézni, nem "

i

j - 32 -